Murner

Tamás, kiváló német iró, szül. Oberehnheim faluban (Strassburg mellett) 1475 dec. 24., megh. 1537. mint lelkész szülőhelyén, hol 1533 óta alkalmazva volt. Már 1490. lépett be Strassburgban a minoriták rendjébe, mire 1495 óta, előbb tanulmányait folytatva, utóbb prédikálva bejárta Németország nagy részét, de megfordult Párisban és Krakóban is. Miksa császár 1505. költővé koszoruzta, 1506. lett Freiburgban a teologia doktora, 1513. rendjének strassburgi kolostorában guardián, de már a következő évben elcsapták, mire jogot kezdett tanulni és 1519. Baselben jogi doktor lett. Ezentul sem Strassburgban, sem Luzernben, sem másutt nem volt hosszasabb maradása, mert a győzedelmeskedő reformáció, melynek M. szenvedélyes ellensége volt, mindenünnen elűzte. Életének ez utolsó szakában járt Olasz- és Angolországban is. Fő munkái: Germania nova (1502, új kiadása 1874); Die Schelmenzunft (1512, fotolitográfiai kiadása 1881, újra kiadta Mathias 1890, latinra fordította Joan. Flittner, Nebulo Nebulonum, q663); Die Mühle in Schwindelsheim (1515, újra kiadta Albrecht, Strassburger Studién, 1883); Die Gäuchmatt (1519, újra kiadta Uhl Vilmos 1896); Die Narrenbeschwörung (1512, újra kiadta Goedeke 1879, és Pannier 1894); Andächtig geistliche Badenfahrt 1514 (újra kiadta Martin Ernő 1887). Luther föllépését M. előbb kedvezően fogadta, sőt le is fordította Luther és Hutten egyes dolgozatait; de utóbb a reformáció legdühöseb ellenségévé lett és vagy harminc német és latin igen goromba és szenvedélyes tulzásoktól duzzadó vitairatot intézett Luther és társai ellen. E dolgozataiból legkitűnőbb Von dem grossen lutherischen Narren c. költeménye (1522, újra kiadta Kurz Henrik 1848), mely sértően személyes irányu és a reformátorok eljárását a legaljasabb indokokból magyarázza, de igen élces és népiesl humorával nagy hatásu. Tudományos munkái értéktelenek, bár igen számosak. Említést érdemel, hogy az Institutiókat németre fordította (1519) és hogy több tankönyvet irt egyetemi hallgatók számára, kiket játszva akart a tudományokba bevezetni (ilyenek p. Chartiludium logicae 1507, v. Ludus studentum Friburgensium 1511, stb.). Lefordította Virgilius Aeneisét is (1515), melyet Miksa császárnak ajánlott; de ma sincs eldöntve, vajjon az Eulenspiegel cseleiről szóló alnémet népkönyvnek első fölnémet átdolgozása (1515, újra kiadta Knust Ármin 1885), melyet a hagyomány neki tulajdonít, csak ugyan tőle van-e. Válogatott munkáit kiadta Balke (Kürschner nagy vállalatában, 1890). V. ö. Kawerau, M. und die Kirche des Mittelalters (1890) és M. und die Reformation (1891). Behatóan jellemziHeinrich G., Német irodalom története II., 157-60. old.

Forrás: Pallas Nagylexikon