Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Musset... ----

Magyar Magyar Német Német
Musset... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Musset

(ejtsd: müsszé), 1. Alfréd de, francia költő, szül. Párisban 1810 nov. 11., megh. u. o. 1857 máj. 2. Orvosi és jogtudománnyal, pénzügytannal és festészettel foglalkozott, mignem a francia irodalom romantikus áramlata a költészetre csábította. Hugo Viktor és Nodier bátorítására kiadta (1830) Contes d"Espagne et d"Italie c. kötetét, mely tartalmának merészsége és költői szépségei miatt feltünést és visszatetszést keltett egyszersmind; második kötetét (1831) kevesebb figyelemre méltatták, s neve csak akkor lett ismertté, midőn három kötetbe gyüjtve (1832-34) kiadta újabb műveit. Ezek közt volt: Un spectacle dans un fauteuil és a Namouna lirai eposz, mely szépségre és költői értékre Byron Don Juanjával versenyez. 1833. Rolla c. költői elbeszélésével aratott újabb sikert, s még ugyanazon évben elkisérte George Sandot olaszországi útjára, mint titkára; de a két büszke és szenvedélyes lélek nem férhetett soká össze, s e szerencsétlen szerelem keserü fájdalmának nyomai később mindvégig meglátszanak M. költészetén. A szakítás után M. kétszeres lelkesedéssel fordult a költészethez s 1835 óta lirája mintegy megtisztul az előbbi salaktól és a gyöngédség szelid régióiba emelkedik. Ekkor vallotta be, naiv, megkapó őszinteséggel ifjusági tévedéseit: La confession d"un enfant du siecle (1836); s most következő költeményeiben: Les nuits (1835-37); Lettre Lamartine (1836); Espoir en Dieu (1838) művészete elérte a tetőpontot. 1840-ben irta válaszul Becker Rheinlied-jére a hiressé lett dal: Nous l"avons eu, votre Rhin allemand. Mint szinműiró, kevés sikert ért el a történelmi szinművekben, de annál kiválóbb vígjátékokat és proverbeeket irt, ilyenek: On ne badine pas avec l"amour (1834); Il ne faut jurer de rien (magyarul: Ne fogadj föl soha semmit, ford. Paulay E., Budapest 1879); Un caprice (1837); stb. Néhány novellája, minők: Emmeline (1837); Fréderic et Bernerette (1838) és Le fils du Titen (1838) a francia irodalom legkiválóbb e nemü termékei közé sorolhatók; magyarul is: A két vetélyársnő (ford. Mignon, Budapest 1891). A franciA akadémia csak 1852. választotta meg tagjának, amikor M. már testben és lélekben ki volt merülve; összes műveinek kiadása (10 köt.) 1876. jelent meg; illusztrálva kiadta bátyja, M. Pál (új kiad., 11 köt., Páris 1883); szinműveit pedig (Théatre de A. de Musset, 4 köt. 1891) Lemaitre adta ki.

2. M. Pál, az előbbinek bátyja, szül. Párisban 1804 nov. 7., megh. u. o. 1880 máj. 17. Számos regényt irt, midőn pedig George Sand megirta Elle et Lui c művét, melyben saját és M. Alfréd viszonyát az utóbbira dehonesztáló módon rajzolta, M. öccse feljegyzései nyomán Lui et Elle c. művel felelt (1860), melyben e végzetes szerelmet kellő világításban tüntette föl; de az életrajz, mit öccséről irt: biographie de Alfred de M. (Páris 1877), nem felelt meg a várakozásoknak.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is