Musäus

János Károly Ágost, német iró, szül. Jenában 1735 márc. 29., megh. 1787 okt. 28. Weimarban, hol 1769 óta gimnáziumi tanár volt. Humorista, szatirai éllel; munkái (regényei) leginkább a kornak bizonyos tulzásai v. kinövései ellen vannak intézve, melyeket azonban nem szenvedélyesen ostoroz, hanem (részben Wieland modorában, kinek barátja és mint iró tanítványa volt) csak jókedvü, kedélyes gúny tárgyává tesz. Fő művei: Grandison der Zseite (1760, utóbb teljesen átdolgozva: Der deutsche Grandison 1781; Richardson angol regényiró tulzóan nagylelkü hőseinek kigúnyolása); Phxysiognomische Reisen (1778, Lavater arcisméjénak hóbortos kiaknázása ellen); Volksmärchen der Deutschen (1782-1786, 5 köt.), legnépszerübb és még ma is olvasott műve, mely azonban inkább mondákat tartalmaz, mint regéket és nem óvta meg a népköltészet egyszerü, naiv előadását és sajátos stiljét; Straussfedern (1787, elbeszélések, csak 1 köt.-je jelent meg). Hátrahagyott iratait rokona Kotzebue Ágost adta ki (1791). Életét megirták Müller Mór (1867) és Muncker Ferenc, Allgem. deutsche Bioraphie (XXIII., 84-90. old.).

Forrás: Pallas Nagylexikon