Művészet

tágabb értelemben minden ügyesség, melyet a gyakorlat ad meg; szorosabb, vagyis tisztán csak esztétikai értelemben azonban M. néven csak az u. n. szabad, vagy szép-M.-eket értjük, melyeket a bizonyos gyakorlati célokat szolgáló, vagy hasznos M.-ektől megkülönböztetünk. A szabad M.-ek célja a szépet megjeleníteni ugy az eszmében, mint az alakban, s ezzel közvetlenül a tetszés érzetét fölkelteni; ilyen M.-ek a festőszet, a szobrászat (a kettő együtt képző-M.-ek, l. o.), a zene, a költészet stb.; a hasznos M.-ek közé sorolják a műipart (l. Iparművészet) s az építészetet is, melyeknek termékei nemcsak gyönyörködtetnek, hanem bizonyos életbe vágó gyakorlati szükségleteket is kielégítenek; ezért a hasznos M.-eket ugy tekintjük, mint összekötő kapcsot a szabad M.-ek s a mesterségek közt. A M.-ek magasabb szellemi életet föltételeznek, s mivel céljuk a gyönyörködtetés, csakis ott jöhetnek létre, ahol a fizikai élete szükségletei ki lévén elégítve, a szellem szórakozás után vágyódik; eredetükben tehát az emberben rejlő magasabb röptü szellemi alkotás és teremtő erő nyilatkozásai, kifejlődésükben pedig a természetet utánozzák, de tőle mégis elütnek: mert amabban a valódi élet, a M.-ekben ellenben a látszat lép előtérbe.

A M.-eket sokféleképen osztályozzák; legegyszerübb az, mely az anyagból indul ki, s ennek megfelelően a M.-eket materiális (építészet, festészet, szobrászat) és szellemi költészet, szinjátszás, zene) M.-ekre osztja fel. Mások nemcsak az anyagra, hanem a M.-ek közvetlen hatásának módjára is tekintettel vannak s megkülönböztetnek oly M.-eket, melyek mozdulatlan testeket ábrázolnak (építészet, festészet, szobrászat), test nélküli mozgásokkal hatnak (zene, ének), élőmozgó testekben nyilatkoznak (tánc, mimika, szinjátszás); ezekhez csatlakozik a kizárólag szellemi téren mozgó szubjektiv M., a költészet (. o.).

Forrás: Pallas Nagylexikon