Muzsák

a görög mitologia nőalakjai; Homeros a korábbi költők csak egyetlen muzsát (Musa a. m. elmélkedő, gondolkodó) ismertek, amely a dalt adta és ismert mindent, amit a rapszodosz tudni és megénekelni akart az istenekről, a kozmooniáról és a hőskorszakról. Több helyütt a M. háromságát (Apollo társaságában) tisztelték s ezeket gyakran összetévesztették a chariszokkal és a források nimfáival. Hesiodos teogoniájában, mely a M.-at Zeus leányainak mondja, számukat kilencre teszi és nevüket is megállapítja; anyjuk Mnemosyne volt, s befolyásuk csak a zenére, énekre, táncra és költészetre szorítkozott. Hivatásukat nem lehet egész pontosan megállapítani; Hesiodos szerint Kalliope (irótáblával vagy papirtekerccsel) a heroikus, epikus és komoly lirai költészet muzsája volt, a legelső a kilenc között; Klio (irattekerccsel), a történetirás, Melpomene (komoly maszkkal vagy buzogánnyal) a tragédia, Thalia (komikus maszkkal) a vígjáték, Urania a csillagászat, Terpsichore és Erato (húros hangszerekkel) a könnyed, csapongói lirai költészet, Euterpe (flótával) a zene muzsája volt, mig Polyhymnia, kit ruhába göngyölt karokkal ábrázoltak, ugy látszik egyetlen művészetnek sem volt megszemélyesítője. Az ókori képzőművészet többször megörökítette a M.-at; nevezetesebbek: a délfii Apollo-templomban és a Helikonon (ezt Kephisodotos, Praxiteles atyja készítette) állott csoportozatok; újabban Mantineában feltalálták Praxiteles három istenszobrát, melyeknek talapzatain a M. domborművei vannak.

Forrás: Pallas Nagylexikon