Nacionalizmus

Újkori, polg. pol.-i ideológia, amely az 1789-es francia forradalom egyik vezéreszméjeként, az összetartozó polgárok közös fellépését irányította. A közösnek tartott származás, a nyelv, a kultúra, a tört. közössége a pol.-i és társ.-i elhivatottság vállalása a nacionalizmus mozgató ereje. A nemzetté válás, a nemzeti függetlenség, a nemzet gyarapodása a nacionalizmus alapprogramja. A nacionalizmus szerepe a tört.-i helyzettől függően változó: a függetlenségi törekvéseket, a polg. fejlődést szolgáló nacionalizmus élesen elkülöníthető a más nemzetek rovására történő terjeszkedés, pol.-i és gazdasági fölény biztosítását kívánó nacionalista törekvésektől. Megkülönböztethető a népeket, nemzeteket áll.-i fennhatóság alatt tartó birodalmi (nagyhatalmi) nacionalizmus, és e béklyótól szabadulni kívánó kisnemzeti nacionalizmus. A nacionalizmus szélső megjelenésében más nemzetek lenézéséhez, alacsonyabb rendűnek való minősítéséhez (pl. fajelmélet), háború útján történő leigázásához vagy megsemmisítéséhez is vezethet.

Kardos József

Szerkesztette: Lapoda Multimédia