Nád

(növ.) általában magas, keményszáru, éleslevelü pázsitkóró, mely rendesen vizparton vagy vizben nő. Speciálisan mint növénygénusz (Arundo L. pro parte, Czernya Presl. 1818., Phragmites Trin. 1820, bognád Brassainál, dordanád Benkőnél) a pázsitfélék magas füve, csöves bütykös szárral, metsző gerincü, hosszu levelekkel, szára tetején dúsvirágú ágboggal. Három faja (hazánkban 1) mind a két világrésznek mérsékelt és szubtropikus vidékein terem. Legelterjedtebb a többnyáréltü közönséges nád (tetőnád, fedőnád, Cz. Phragmites L., Phragmites communis Trin.), vizenyős helyeinknek legmagasabb (néha 3 méteres) és szaporasága miatt gyakran alkalmatlankodó növénye, állandó mocsárban egész dülőkké, nádassá csoportosul. Laza füzérkéjének alsó virága csak himes, tengelyét hosszu selymes szőr vonja be; polyvái hosszan kihegyesednek. A nádat a jég tükrén vágják, ház fedésére, falak és mennyezet bélelésére, továbbá fuvó-hangszerek nyelvsípjába, motollául stb. használják. Fiatal füve takarmány. Tőkéjének forrázata vizelethajtó szer hirében áll. Nád néven a nádpálma (l. o.) forró égövi növény szárát (spanyolnád) is ismerjük. Az olasz nád a mi nádunkkal közelről rokon, déleurópai eredetü dísznövény. Homoknád, l. Ammophila. Mézesnád a. m. cukornád (l. o.). Siskanád, l. Nádperje, Bambusnád. V. ö. Reissek S., Vegetations-Gesch., d. Rohres an d. Donau in Oesterreich u. Ungarn (Bécs 1859).

Forrás: Pallas Nagylexikon