Nadálytő
(növ., nadálygyökér, madárgyökér, nadályfű, Symphytum
Tourn), érdeslevelü fű, 17 faja az óvilágban (hazánkban 7) terem. Többnyári,
többnyire sertés növény, tőkéje vastag, néha gumóforma, levele váltakozó,
hasítatlan, némelyik fajé a száron lefutt, azért a szár beszegett, virágzata
kunkorodott füzér, szirma csöves, torokpikkelye árforma és kúpformán összeborul,
termése sima. A S. asperrimum Bieb. kaukázusi levele csaknem tüskésszőrös,
virága eleinte szép biborszin, később kék mint az ég. Gyakran kertben látni,
sőt kitünő takarmánynak is ajánlják, de nagybeli termesztése nem igen sikerül.
A S. officinale L. (nagy nadályfű, forrasztófű), keményszőrü gyökere orsóforma,
ágas, kivül fekete, szára 0,3-1 m. magas, levele lefutó, virága lilapiros,
néhol sárgásfehér (S. molle Janka). Nedves réten, viz mellett egész Európában
terem. Nyálkás gyökerének (radix symphyti v. consolidae maioris) pépéjét
csonttöréskor borogatónak használják, gyenge levele salátának készíthető,
Izlandon pedig spinótnak főzik. A jószág is szivesen eszi, gyökerével pirosra
festhetni.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|