Nádasdy Tamás

(I.), nádor, I. Ferenc fia, szül. 1498., megh. 1562 jun. 2. Budán, Grazban, azután pedig az akkori főnemes ifjak szokása szerint Olaszországban, Bolognában és Rómában nyerte tudományos kiképzését. 1521. még Rómában volt, midőn II. Lajos követe, Verbőczy István megérkezett a pápához, s midőn a pápa még ugyanazon évben Kajetán bibornokot Budára küldte a török ellen használandó pénzsegéllyel. A bibornok kiséretében jött haza az ifju N. Tamás, hogy annak tolmácsa legyen a királynál s többé nem is tért vissza Olaszországba. Már 1525., mint a király kedvelt hive, egy apátság jövedelmét nyerte s a királyi tanácsba hivatott és mint ilyen 1526 junius 19. Ferdinánd osztrák főherceghez, V. Károly császárhoz és Speyer városában ülésező német birodalmi rendekhez küldetett követségben, hogy a törökök ellen segélyt eszközöljön. Eközben megtörtént a mohácsi vész s a hazatérő N. Komáromba az özvegy királynéhoz sietett, s azzal együtt vonult Pozsonyba. A akkor mindenható Bornemissza őt küldötte el Ferdinánd osztrák főherceghez, hogy azt a koronával megkinálja s ennek elnyerésére siettesse, midőn pedig Ferdinánd 1527. az országba jött, N. több főúrral elébe ment Köpcsényig, s Budára utaztában vezető kalauza és útkészítője volt. Az új király augusztus 20. Budára érkezvén, azonnal a vár kapitányává nevezte ki s e hivatalában Fehérvárt nov. 2. megtörtént koronáztatása után újra megerősítette. 1529. Buda bevételekor Szulejmán kezébe esett, ki Szapolyainak adta át, s ettől oly feltétel alatt, hogy pártjához térjen, kegyelmet nyert. Szulejmán Bécs alá sietett, N. pedig Budán maradt János király mellett, kinek aztán egy ideig igen jó és hasznos szolgálatokat tett, s kinek bizalmát annyira megnyerte, hogy ez őt már a következő 1530. évben Somogy vármegyébe küldte, hogy Szigetvárát Török Bálinttól foglalja el. Mig N. Szigetnél viaskodott, a Budán kisebb haderővel maradt Szapolyait Ferdinánd hadvezére, Roggendorf ostromolni kezdte. N. tehát akkori urától segélyre felszólító levelet kapván, ott hagyta Szigetet, s több kisérlet után nagy ügyességgel be tudott jutni Buda várába, hol a vezérletet átvette és a megrongált falakat oly vitézül védte, hogy Roggendorf 50 napi sikertelen ostrom után éhező seregét Esztergomba visszavezette. E fontos szolgálat jutalmául ajándékozta János király N.-nak Erdélyben a fogarasi várat és uradalmat, s ezenkivül a huszti várat s birtokot is, az ottani sóaknákkal. A barátság azonban nem soká tartott, mert midőn János király Gritti Lajost 1531. Magyarország kormányzójává nevezte, ezt N. több magyar főúrral együtt ellenezte s ezáltal az akkor hatalmas Grittinek, ki előbb pártfogója volt, haragját és üldözését vonta magára. 1533., azzal az alkalommal, hogy a gazdag Kanizsai László egyetlen leányával, Orsolyával házasságra lépett s menyegzőjére menni szabadságot kért, János király udvarát s pártját végkép elhagyta, s ettől fogva Ferdinánd hive maradt, ki őt nejének fiusítása által az összes Kanizsay-féle javak urává s ezáltal dúsgazdaggá s egyszersmind belső titkos tanácsosává és 1537. Keglevich Péter mellé tót- és horvátországi bánná tette. E minőségben a törökök ellen vitézül harcolt s bánsága területén várakat vett azoktól vissza. E mellett a tudományok előmozdítására is érdemeket szerzett; Új-Szigeten iskolát építtetett, mely alkalommal Melanchton Fülöp, a hires német reformátortól, Lipcséből levelet kapott, ki ebben neki Dévai Biró Mátyást, a nem kevésbé hires magyar reformátort melegen ajánlotta; s ugyancsak Új-Szigeten (Vas vármegyében, legkedvesebb, kies mulatóhelyén Sárvár mellett) az iskola mellé könyvnyomtató műhelyt is állított. Az országos méltóságokban ezentul is folyton emelkedett, 1540. országbiró s 1547 novemberében a Nagyszombatban tartott országgyülés elnöke lett, 1553. bárósági oklevelet is nyert, végre 1559. a pozsonyi országgyülésen nádorrá választatott. N. vezette Ferdinánd hadseregét s a dunántuli felkelő nemességet, mintegy 15 000 főnyi tábort, a török ellen s ő és a vitéz horvát bán, Zrinyi Miklós mentették fel Szigetvárt. A megnyert babocsai ütközetben N. nádor oldalán esett el háromszáz, részint főnemes harcos során. N. Jakab is, ki vele atyáról testvér volt. V. ö. Horváth Mihály, Nádasdy Tamás élete (Buda 1838); Buday Ferenc, Magyarország polgári históriájára való lexikon (105-iki kiadás, II. köt., 719-736. old.); Horváth M., Athenaeum 1838., II., 44. sz.

Forrás: Pallas Nagylexikon