Nádcukor

(cukor), a szénhidrátok csoportjába tartozó legfontosabb cukorféleség, mely sok növény nedvében (cukornád, cukorrépa stb.) előfordul; képlete C₁₂H₂₂O₁₁. (Előállítását l. Cukor alatt.) A N. nagy monoklin prizmákban kristályosodik és közönséges hőmérsékleten 1/3 sr. vizben oldódik; borszesz nehezebben oldja. Fs. 1,606. 160°-ra hevítve halványsárga folyadékká olvad meg, mely a kihüléskor alaktalan üvegszerü tömeggé mered (árpacukor); rövid idő mulva azonban ezen tömeg ismét kristályosság és átlátszatlanná válik, Magasabb (190-200°) hőmérsékletre hevítve, barna, nem kristályosodó tömeg (karamell) keletkezik belőle, melyet italok festésére használnak. Higított savakkal főzve invertálódik, azaz szőllőcukor és gyümölcs-cukor képződik belőle. Salétromsav a főzéskor cukorsavvá, a poláros fényre nem ható borkősavvá és sóskasavvá oxidálja. Fémoxidokkal u. n. saccharatokat alkot; ilyen pl. a kalciumsaccharat C₁₂H₂₂O₁₁. CaO+2H₂), mely akkor áll elő, ha N.-oldatban finom égetett mészpont oldunk fel. A N.-oldat poláros fény síkját jobbra csavarja és a Fehling-oldatot nem redukálja. L. Cukor.

Forrás: Pallas Nagylexikon