Nadrág
már a babiloniaknál és a persáknál használatos ruhadarab
volt; viselték a frigiaiak, a partusok, a szarmaták és a szkíthák is. A
rómaiakat annyira meglepték a gallusok nadrágjai, hogy Gallia egyik részét
nadrágosnak (Gallia Braccata) nevezték el. Rómában a N.-ot csak a késői
császárok korában kezdték hordani, ellenben a galliai és germán légiókat a zord
klima már jóval előbb rászorította a N. használatára; öreg és beteges emberek
azonban mér előbb is viseltek N.-ot (femoralia v. feminalia), sőt életének
végső éveiben maga Augustus császár is felöltötte. Adelvald longobard királyról
mondják, hogy az É-i népek közt elsőnek hozta be a N. divatját, de
Thorsbjergben (Jütland) még egy bronzkorszakbeli sírban találtak N.-ot. A XII.
sz.-tól kezdve a N.-két részből állt; az alsó a térden felül a comb közepéig
érő harisnyaszerü N. volt, mig a felső a mai úszó-N.-hoz hasonlított (Bruch v.
Broche), s a kettős fűzős szíjakkal kapcsolták együvé. A XVI. sz.-beli francia
N.-ok (I. Ferenc korában) még térdig sem értek, III. Henrik idejében pedig csak
az ágyékot födték el. Midőn a nők a krinolint kezdték hordani, a férfiak
kitömték N.-jaikat, s ez Angliában (Erzsébet) oly arányokat öltött, hogy a
parlament ülőhelyeit ki kellett bővíteni; csak XIV. Lajos korában kapta a N.
azon végleges alakját, mely aztán divatban is maradt mindaddig, mig a XVIII.
sz. vége felé az u. n. pantalló ki nem szorította. A XV. sz.-ban kezdték
viselni a plundra-N.-ot (bugyogó), melyhez a gazdagabbak töméntelen mennyiségü
posztót használtak, fel. Az É-i országokban a nők is viseltek N.-ot, melyet
éjszakára sem vetettek le, mint most a lapp és grönlandi asszonyok; mint
alsóruha a XVI. sz.-beli krinolinokkal jött divatba, s először az olasz
courtisaneok hordták, majd Franciaországban is fölkapták (IX. Károly udvarában)
az olasz Medici Katalin kezdeményezésére. L. még Magyar viselet.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|