Nagy-Bánkai Mátyás

Prot. versszerző a XVI. sz.-ban. Ugy látszik, hogy mint kora többi protestáns papja és tanítója, N. is sokat szenvedett, mert tömlöcszenvedését, nyomoruságát sokszor emlegeti énekeiben. Versszerző pályája 35 évet foglal magában. E hosszu időszakból csak négy énekét ismerjük; valószinü, hogy több szerzeménye is volt, de nem maradt reánk. Mély vallásosság, erős nemzeti érzés nyilatkozik A nyomoruságokban való vigasztalásról címü énekében (1540), hasonlókép többi verseiben is: Józsefről (1556), hasonlókép többi verseiben is: Józsefről (1556) s Hunyadi Jánosról (1560) szóló históriáiban. N. épp ugy irja históriáit, mint kortársai, szigoruan ragaszkodik a forrásokhoz; ő sem alakít. utolsó ránk maradt éneke: Könyörgés (1575); a sokat szenvedett s hitéhez ragaszkodó öregnek megható búcsuéneke ez, melyet talán utolsó betegségében készített a 71-ik zsoltár alapján. Mind e vallásos és históriás énekei Heltai Gáspár Cancionaléjába, illetőleg Bornemisza Péter Énekeskönyvébe is belekerültek (1574-82). Újabb kiadásunk, N.-ról is szóló jegyzetekkel együtt, Szilády Á.-tól a Régi magyar költők tára, IV. köt., 1883.

Forrás: Pallas Nagylexikon