Nagy-Britannia és Irország

(The United Kingdom of Great Britain and Ireland, l. a mellékelt térképet), az Európa ÉNy-i részében elterülő szigetország, amely magában foglalja Angliát, Walest és Skóciát, amelyet már az ókorban is Britanniának neveztek, továbbá Irországot. Nagy-Britannián és Irországon kivül 1127 szomszédos szigetből áll. Az Angliához tartozó nagyobb szigetek: Anglesey, Wight és a Scilly szigetek; a Skóciához tartozók: a Hebridák, Orkney, Shetland szigetek, továbbá Arran és Bute; Irországhoz Achill. Man és a Normann szigetek külön közigazgatás alá tartoznak Islands in the British Seas néven. Európa ezen legnagyobb szigetcsoportja az É. sz. 49° 45´ (Scilly szigetek) és 60° 52´ (Schetland szigetek), továbbá a Ny. h. 10° 39´ és K. h. 1° 45´ között fekszik. A fő szigetet Irországtól az Ir-tenger választja el; legnagyobb hossza a Duncansbay-Headtől a Kent grófságban levő Ryeig 980 és a legnagyobb szélessége Lands End és North Foreland közt 630 km., legkeskenyebb (391/2 km.) Dornoch Firth és Loch Broom között. Területe az egyesület királyságnak 120, 979 angol négyzet mérföld.

Fekvése és felülete

A szárazföldi félteke közepén, az európai kontinens nagy folyóinak (Elbe, Weser, Rajna, Schelde, Szajna) torkolata közelében, korán érintkezésbe jött Európával; igazi nagyságra azonban csak akkor tesz szert, midőn az Amerikába vezető tengeri utat fölfedezik. Tengeri hatalmát jelentékenyen előmozdította partjainak szakadozottsága, aminél fogva egyetlen hely sincs rajta, amely a tengertől 120 km.-nél távolabb volna. N. északi részét, Skóciát (l. o.) nagyobbára hegyek takarják és csak D-i része dombos. A tőle D-re fekvő Anglia Ny-i része emelkedett, mig a K-i alacsony. Skócia közelében, Anglia ÉNy-i részében emelkednek a Cumberlandi-hegyek, amelyeket festői tavairól Anglia tó-vidékének is neveznek és egyik legvonzóbb részének tartanak. Legmagasabb csúcsait, a tenger közelében emelkedő Scawfellt (985 m.) és a Helvellynt (931 m.) az év nagy részében hóréteg födi, mig körülöttük buja növényzet takarja a vidéket. A Cumberlandi-hegyektől D-re ismét egy öböl nyulik be mélyen a szárazföldbe; ennek D-i partjain emelkednek Wales hegyei. Ezek K-felé Chester városáig nyulnak; innen Ny-felé mindig magasabbak és meredekebbek lesznek s a tengertől 15 km.-nyire elérik legnagyobb magasságukat a Snowdon nevü hegytömegben, amelynek legmagasabb csúcsát (1094 m.) Moel-y-Wyddfanak hivják. A völgyektől és hágóktól meg-megszakított hegyes vidék délibb részein emelkedik a Cader Idris (888 m.) és a tömör Plynlimmon (756 m.), amelyen a Wye és Severn erednek. Még beljebb és D-felé van a Radnor Forest és a Beacons (870 m.), amely a Swansea és Cardiff ércben gazdag vidékéig ér. Wales hegyes vidékéről Cornwallis hegyeire átmenetül a Lundy Island szolgál. Cornwallis hegyei alacsonyabbak, mint Wales hegyes vidéke. A legmagasabb hegycsoport, az Exetertől Ny-ra levő Dartmoor-csoport 621 m.-nyi magasságot ér el; a többi 5 hegycsoportja Cornwallisnak meg alacsonyabb. A félsziget Ny-on a Cap Lizard és Cap Lands End van szikláiban ér véget. Angliának ezen magaslatai azok, amelyek még a hegyes vidék névre érdemesek. Hozzájuk magasságra nézve legközelebb áll a Pennin-lánc, amely azonban nem hegylánc és csak egyes csoportokból és dombokból áll, amelyek 3 ízben: a Cross Fellben (892 m.), a Bow Fellben (887 m.) és a High Peakben (603 m.) érnek el nagyobb magasságot; egyebütt azonban nemcsak vasutak, de sőt csatornák is átszelik. K.-felé e hegycsoportok lépcsőkben ereszkednek le, amelyek közt az É-on levő York Moors a legjelentékenyebbek; ezeknek kopár gerincei 450 m.-nyi magasságot érnek el. A Humber töri át a K-i magaslatokat, amelyek folytonosan alacsonyodva és gyakran át-áttörve, különböző nevek alatt (Lincoln-, Cotswold-magaslatok) lassankint DNy-nak fordulnak és Bristol környékéig vonulnak. Ezekhez hasonló dombok még tovább elnyulnak K-felé, itt-ott egészen az északi-tengerig; köztük a Chiltern Hills a legérdekesebbek. Teljesen eltünnek a magaslatok a Wach-öblöt környékező vidéken. A Themze és a La Manche közt a föld ismét emelkedettebb. Ezen emelkedéseket Cornwallis hegyeitől a Watchet és Exeter közt fekvő teljesen róna vidék választja el. Dorsetban érik el a legnagyobb magasságukat; itt Balck Downnak hivják. New Forest dombjait a Solent-csatorna választja el Wight szigetétől. A sok helyen síremlékekkel és kőoszlopokkal borított Salisburyi-síkság vezet el a tengerpartról a Downs vidékéig, amelyet két dombsor, az É-i és D-i Downs alkotnak. Anglia É-i határán végül a Cheviot Hills húzódnak el. A Tees torkolatától Exeterig képzelt vonal választja el Anglia régibb geológiai képződményeit az újabbaktól. Amazok közt a szilur- és devon-korszak képződményei foglalnak el nagyobb területet, amelyek közé Walesben eruptiv kőzetek vegyülnek és ezekben található a vidék gazdagságát tevő ércek. Nagy jelentőségüek a szénképződmények, amelyek Anglia É-i részének belsejét alkotják és egészen a Pennin-lánc D-i végéig és K-en a tengerig nyulnak; egyes foszlányaik D-re egészen az Avonig, Carlisletől Ny-ra és DNy-ra, azután Wales É-i és még inkább D-i részében találhatók.

Partok és vizek A tulajdonképeni Anglia partjainak hossza 3900 km. Az Északi-tenger mellett a Humber, Themze és Wash alkotnak széles öbölalaku torkolatot. A D-i partokon a mélyedések nem oly nagyok, de a hajózásra nézve igen fontosak; ilyenek vannak a Langston, Portsmouth, Southampton, Weymouth, Exmouth, Darmouth, Plymouth, Falmouth mellett és ilyen a Mount's Bay. A Ny-i part a legszakadozottabb; itt van a Barnstaplei-öböl, a Bristol-csatorna, a Swansea-, Caermarthen-, Milford-öböl, a Szt. György-csatornára nyiló, széles Cardigan-öböl, a Morecambe-öböl, és a Solway Firth. A partokból kiálló fontosabb hegyfokok a Flamborough-Head, a Lowestoft Ness, a Nort és South Foreland, Dungeness, Beachy Head, Lizard Head, Lands End, S. David's Head és North Head. A folyók nagyobbára rövid folyásuak, de torkolatuk többnyire öböllé szélesedik ki, amit a jó kikötők számát jelentékenyen szaporítja. Az Északi-tengerbe ömlenek a Tyne, Wear, Tees, az Ouse és Trent összefolyásából keletkező Humber, a Washt alkotó Welland, Nen és Great-Ouse, továbbá a Yare, Waveney, Stour és Themze; a La Mancheba ömlik az Ouse, Adur, Arun, Avon, Trent, Ace, Ex, Dart és Tamar; Ny-felé torkollnak a Severn, a szintén a Bristol-csatornába szakadó Wye és Usk, továbbá a Towy, a Teify, a Dee, Mersey, Ribble, Eden és Esk. Mindezen folyók közül nagyobb területe csak a Humber, Wash, Themze és Severn folyóknak van. Anglia tavai majdnem kizárólag kicsinyek; nagyobb részük a Cumberland-hegyekben van. Köztük a legnagyobb a Windermere, amely 18 km. hosszu és 1,6 km. széles. (Skócia és Irország felületét l. az illető cikkek alatt.)

Az éghajlat N.-ban és Irországban oceánikus, a legkontinentálisabb a keleti rész; itt van a legnagyobb különbség a leghidegebb és legmelegebb hónapok közt; mutatják a következő számadatok:

A januáriusi izotermális vonalak nem is annyira É-ről D-re, mint inkább K-ről Ny-ra haladnak. A Ny-i részek enyhe telének tudható be, hogy Tipperary ir grófságban 10 m. magas babérfát is találni a szabadban. É-i és K-i Angliában meg Skócia É-i részeiben azonban kemény telekkel is találkozhatni. 1879 dec. havában a hőmérő sok helyen -20, sőt Berwichshirben -30°-ot mutatott és Irországban is 613° volt a hideg. Nagyjában azonban a brit szigetek tele enyhe. Ezzel szemben áll azonban azon kellemetlenség, hogy a viharok igen gyakoriak, aminek következményei a gyakori hajótörések. N. ismeretes sűrü ködeiről; az ég is nagyobbára borult. D-i Angliában a legderültebb hónapban, áprilisban is az idő 66%-a borus. De nemcsak borult gyakran az égboltozat, a csapadék is sűrü. E tekintetben azonban éles különbség van a K-i és Ny-i részek közt, mert mig Oxfordban az évi csapadékmennyiség csak 580 és Londonban 610 mm., Manchesterben már 910 és Seathwaiteben, Cumberlandben 3610; ezen különbség Irországban is érezhető; Dublinban 740, a nyugati állomásokon 1500 mm. az évi esőmennyiség. A flóra és fauna specialitásai hiányzanak. Részint francia, részint norvég, részint É-i Spanyolország növényzete van. N.-ban és Irországban képviselve. A ragadozó állatok közül már a farkas is teljesen kipusztult.

Lakosság, mezőgazdaság, ipar és kereskedelem.

A lakosok. Az 1891 ápr. 5. végrehajtott népszámlálás szerint az egyesül királyság lakói az egyes részekben a következőképen oszoltak meg:

(1851) az összes lakosok száma volt 27 745 942, (1861) 29 321 288, (1871) 31 845 379 és (1881) 35 241 482. A szaporodást %-okban kifejezve, volt 1861-ig 5,7%, 1871-ig 8,6%, 1881-ig 10,75% és 1891-ig 8,17%. N.-ban a növekedés folytonos és egyenletes. A lakosság sűrüsége, Belgiumot nem számítva, Európában a legnagyobb, még pedig főképen Angliában; itt is az egyes grófságok között Lancaster foglalja el az első helyett; benne 1 km²-re 803 lakó esik. Nincs Európában olyan ország, hol a lakosok oly nagy %-a laknék városokban és ahol aránylag csekély területen annyi nagy város volna. Magában Angliában 62 olyan város van, amelyben a lakosok száma felülmulja az 50 000-et, Skóciában csak 7 és Irországban csak 3 van. Az egész N. összes lakosságának 50%-a olyan városokban lakik, melyeknek lélekszáma felül van a 10 000 lakoson. Grófságok szerint a lakosság a következőképen oszlik meg Angliában: