Nagy-Sándor József
1848-49-iki honvédtábornok, szül. Nagyváradon
1804-ben, kivégezték Aradon 1849 okt. 6. Korán belépett az osztrák seregbe,
melyet 1844. mint huszárkapitány odahagyván, nyugalomba vonult. 1848. ismét a
hadi pályára lépett és okt. 6. mint alezredes szerencsésen működött a délvidéki
rácokat támogató császári csapat ellen. Ugyancsak okt. és dec. hónapokban
megakadályozta a temesvári és aradi várak helyőrségeinek egymással való
közlekedését. A következő év elején Kiss Ernő altábornaggyal együtt részt vett
a rácok elleni pancsovai támadásban, melynek rossz kimenetele után ő is
sürgette Kiss lemondását. Nemsokára Damjanich mellé rendeltetett a Duna és
Tisza között működő sereghez és márc. 5. kitünt a szolnoki csatában, ápr. 10.
Vácnál, amikor tábornokká is lett, ápr. 19. Nagysarlónál, ápr. 26. pedig
Komáromnál. Görgey táborába kerülve, már május elején aggodalma támadt és Buda
ostroma alatt figyelmeztette Kossuthot, akihez legnagyobb mértékben
ragaszkodott, hogy tartsa szemmel Görgeyt. A N. vezérlete alatt álló 1. hadtest
mindenek közül kitünt (máj. 15. és 21.) és első volt a vár elfoglalásában. Buda
elfoglalása után egy ideig sikeresen hadakozott a Felső-Duna és Vág vidékén,
azonban jun. 16. Sempténél, a Duna balpartján pedig levonulván, Vácnál ismét
megveretett. Miután Görgey átment a Tiszán, N.-t Rimaszombatból Debrecenbe
rendelték, ahol aug. 2. Paskievics orosz herceg megverte. Innen aug. 9. Aradra
ment megmaradt seregével és megütközni készült Schlickkel, de Görgey parancsa
visszatartóztatta. Erre tisztjeivel együtt Lugosra akart vonulni, hogy Bemmel
egyesüljön; mivel azonban akkor jelent meg a Görgey diktaturáját tartalmazó
proklamáció, N. mellette maradt és vele együtt kénytelenült a fegyvert letenni.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|