Nagy Ernő

(felső-őri), jogtudós, szül. Székesfehérvárt 1853. Iskoláit Budapesten végezte, ahol az egyetem 1877. a jog- és államtudományok doktorává avatta föl. Ez évben a tanári pályára készülés céljából külföldre ment és egy évet töltött a lipcsei és berlini egyetemeken, másfél évet pedig Párisban, mint a jogi és politikai iskolák hallgatója; majd nagy utazásokat tett Német-, Francia- és Olaszországban, Svájcban. hazatérte után, 1880. a nagyváradi kir. jogakadémiához a magyar közjog és a politikai tudományok tanárává neveztetett ki. Ez időtől fogva különösen a közjogi irodalom terén működik. Magyarország közjoga munkája három kiadás ért (i. 1887., II. 1891., III. 1896.), irt ezenkivül számos értekezést a Budapesti Szemle, Athenaeum, Jogtudományi Közlöny, Nemzetgazdasági Szemle stb. hasábjain; e lexikon alkotmányjogi cikkeit is ő irja. Továbbá a külföldi szakkörökkel állandó összeköttetésben, az ottani tudományos vállalatoknak is munkatársa, igy az Ulbrich-féle Staatswörterbuchnak, a nagy tekintélyü Marquardsen-féle Handbuch d. öffentl. rechts vállalatban pedig a magyar alkotmányról szóló kötetet készíti, több cikket közölt francia folyóiratokban. A m. tud. akadémia 1895. levelező tagjának választotta.

Forrás: Pallas Nagylexikon