Nagy Ferenc

(verseghi), jogtudós, szül. Verőcén (Szlavoniában) 1852. Gimnáziumi tanulmányait Budán, jog- és államtudományi tanulmányait Budapesten és Bécsben végezte. A doktori diploma elnyerése után 1876. állami utazási ösztöndíjjal külföldre ment s harmadfél éven át több német egyetemet és a párisi jogi iskolát látogatta. 1877 végén a budapesti egyetemen a kereskedelmi és váltójogból magántanárrá képesíttetett. 1879. a nagyváradi jogakadémiához, 1881. a kolozsvári egyetemhez neveztetett ki a kereskedelmi, váltó- és törvénykezési jog tanárává. Ugyanitt 1886. dékánná, 1889. az erdélyi róm. kat. status képviselőjévé választatott. 1890. a budapesti egyetemre helyeztetett át a kereskedelmi és váltójog tanszékére. 1879. a párisi Société de législation comparée magyarországi levelezőjévé, 1885. a magyar jogászgyülés alelnökévé, 1893. a m. tud. akadémia levelező tagjává választatott. 1885. képviselte Magyarországot az antwerpeni nemzetközi kereskedelemjogi, 1893. a genovai tengerjogi kongresszuson, mely utóbbinak osztályelnöke volt. 1895. a polgári törvénykönyv kodifikácionális bizottságának tagjává neveztetett ki. Fő munkái: A magyar kereskedelmi jog kézikönyve (2 köt., 3. kiad. Budapest 1895); A polgári törvénykezés rendje Magyarországon (I. köt. 1889); A keresk. társaságok jogi természete (1878); Törvényjavaslat a tengeri magánjogról (az igazságügyminiszter megbizásából, 1894); Törvényjavaslat a szövetkezetekről (1895). Ezeken kivül irt számos nagyobb-kisebb értekezést a magyar, német és francia szakfolyóiratokban. E lexikonba a kereskedelmi jogra vonatkozó cikkeket irja. 7. N. Géza, történetiró, etnografus, szül. Gárdonyban (Fejér) 1855 aug. 4. Középiskoláit Gyönkön és Budapesten a ref. és piarista gimnáziumban végezte. Az egyetemen a bölcsészeti tanfolyamra iratkozott s történelmi, régészeti, oklevéltani, irodalomtörténeti, összehasonlító nyelvészeti és földrajzi előadásokat hallgatott. Rómer felszólítására 1875 őszén a magyar nemzeti muzeum régiségtárába lépett s mint díjnok 1881 őszéig működött, közben 1878 végén s 1879 elején 1/4 évig az Egyetértés országgyülési tudósítója volt, amit azonban betegsége miatt abba kellett hagynia. 1881 őszén Sepsi-Szent-Györgyre, a Székely nemzeti muzeum őrének választották meg s mint ilyen 8 évet töltött a Székelyföldön. 1889 végén visszatért Budapestre a magyar nemzeti muzeumhoz, hol előbb régiségtárban gyakornok, 1891 nyarától pedig a hadtörténelmi gyüjtemény segéderőre lett. 1892 dec. 4. nőül vette Csetneki Jelenik Elek özvegyét, Zaphiry Helént, Liszt Ferenc egyik legkiválóbb tanítványát. Irodalmi működése: 1883. szerkesztette a Sepsi-Szent-Györgyön hetenkint 2-szer megjelent Nemere c. politikai lapot. Továbbá ő állította össze a csak Sepsi-Szent-Györgyről való eltávozása után megjelent Székely nemzeti muzeumi Értesítőt (Sepsi-Szent-György I-II. rész 1890-91., 8. r.). Önállóan megjelent munkái: Adatok a székelyek eredetéhez és egykori lakhelyéhez (A Székely nemzeti muzeum Értesítőjéből mint külön lenyomat Sepsi-Szent-György 1883-86); Az Álmos-monda (u. o. 1884); A szkíthák nemzetisége (Budapest 1895); Magyarország története a népvándorlás korában (a Szilágyi Sándor által szerkesztett Milleniumi magyar történet I. köt. CCLIII-CCCLII. old.). Egyéb tanulmányai az Etnographia, a Fejérm. tört. és rég. egylet Évkönyve, a Turul, a századok, az Arch. Ért., a Szék. n. muz. Értesítőjében és a Budapesti Hirlapban jelentek meg. E lexikonba magyar történelmi, etnográfiai, archeologiai cikkeket ir.

Forrás: Pallas Nagylexikon