Nagy Gyula

(tasnádi), történetiró, szül. Harkácson (Gömör) 1849 jun. 23. Iskoláit Sárospatakon, Rimaszombatban befejezve, a bölcsészetet a budapesti egyetemen hallgatta; 1877. az országos levéltár tisztviselője lett s jelenleg annak levéltárnoka. 1873. a magyar történelmi társulat igazgató választmányi tagjává, 1889. jegyzőjévé választotta. Szintén igazgató választmányi tagja a magyar heraldikai és genealogiai társaságnak. 1892 máj. 5. a magyar tudományos akadémia is levelező tagjának választotta. Irodalmi működése első sorban a magyar történelmi oklevelek kiadására irányul s ilynemü művei, mint pl. a Sztáray-oklevéltár, példányszerüek. Becses értekezései és cikkei jelentek meg a történet segédtudományai, a címer-, pecsét-, oklevéltan és genealogia s a magyar nyelvtörténet (p. königsbergi töredékről) köréből. Önálló művei: A nagymihályi és sztárai gróf Sztáray család oklevéltára (1. 2. köt. 1457-ig, Budapest 1887-89): Hazai oklevéltár 1234-1536. (Nagy Imrével és Deák Farkassal együtt, u. o. 1879); Zala vármegye története (oklevéltár, 1. 2. köt. Nagy Imrével és Véghelyi Dezsővel együtt, u. o. 1886-90); Zemplén vármegye a XVI-ik sz.-ban (Sátoralja-Ujhely 1888); Lipóczi Keczer Ambrus naplója 1663-69. (Magyar történeti emlékek. Irók 33. köt. Magyar történeti évkönyvek és naplók 2. kötete, Budapest 1894); A magyar törvénytár 1000-1895. (u. o. 1896) c. vállalatban az árpád-kori törvények kiadását és fordítását ő gondozza. Értekezései s közleményei megjelentek a Századokban, Történeti Tárban, Turulban, Archaeologiai értesítőben, Figyelőben, Magyar Könyvszemlében, Magyar Nyelvőrben, Akadémiai Értesítőben, Athenaeumban, Ország-Világban, Zemplénben stb.

Forrás: Pallas Nagylexikon