Nagy Ignác

Humorista, vígjáték- és novellairó, szül. Keszthelyen 1810 okt. 7., meghalt Pesten 1854 márc. 19. Nemes származásu atyja Festetics György grófnak volt tiszttartója, később hasonló hivatalban királyi kamarai szolgálatba lépett. N. tanulmányait Gyöngyösön, Újvidéken, Baján, Pécsett, Budán és 1829-től mint bölcsészethallgató a pesti egyetemen végezte. 1831 okt. 10. Budán a m. kir. udvari kamara szolgálatába lépett s megnősült. Első ifjuságában, 12- 13 éves korában Klopstock és Schiller művei bilincselték le egész figyelmét s irodalmi műveltsége sokáig kizárólag német maradt. A magyar irodalommal csak bölcsész korában (1830 ismerkedett meg Kisfaludy K. Aurorájában s az ifjuság egész hevével látott jelesebb iróink tanulmányozásához; addig irt német verseit, novelláit, szindarabjait azonnal megsemmisítette, s 1833-tól minden szabad idejét a magyar szépirodalomnak kezdte szentelni, részint fordításokkal, részint eredeti dolgozatokkal. Először a Mátray Gábor Regélőjében lépett föl versekkel és fordításokkal, 1835. pedig, megnyilván Pest vmegye pártfogásával a budai magyar szinház, drámai kisérletekkel próbálkozott. Mátrai rabló c. drámája és Soroksári János c. bohózata nem tartotta ugyan fenn magát a szinpadon, de jó gyakorlatul szolgált. 1836 szept. 1-től az év végéig a Rajzolatokat szerkesztette ingyen, midőn azonban ennek fejében 1837 elején a divatlapot át kellett volna vennie Munkácsytól, kitünt, hogy a lap sok adóssággal van terhelve. Erről tehát lemondván, Helmeczy mellett a Jelenkor segédszerkesztője lett, hol több éven át megmaradt a külföldi rovat élén, s a Budapest c. rovatot irva. A politikai lapokban ő kezdett először újdonságokat irni. E mellett az Athenaeum, a zsebkönyvek és lapok bőven hozták dolgozatait, melyek közt főleg a csinos novellák, továbbá Zajtay álnévvel közölt Budapesti élet c. szatirikus apróságok váltak népszerüekké. A nemzeti szinház műsorára ügyelő akadémiai bizottság megbizásából több jeles külföldi szinművet fordított. Nagy lendületet adott szinműirodalmunknak 1839. megindított Szinműtár-ával, melyet 4 éven át szerkesztett, s 48 füzetében 56 eredeti és fordított művet közölt (tőle 1 eredeti és 13 fordított darab, az eredeti darab címe: Egyesüljünk). Saját művei közül az Életuntak c. vígjáték (5 felvonás, Bua 1840) az akadémia 1840-iki másodjutalmát, a Tisztújítás pedig (vígjáték 4 felvonásban, u. o. 1843) 1842. az első jutalmat nyerte. Ez utóbbi vígjáték, mely a korteskedést gúnyolja, zajos hatást tett, s az irodalomtörténetben, mint az akkori drámairodalmi irányok közül a korszerüsködés legnevezetesebb terméke, ismeretes máig is. Általán N. ekkor állt hatása tetőpontján, noha mintegy 20 éven át különben is a legnépszerübb szépirodalmi irók egyike volt. Az akadémiai 1840. levelező tagjául választotta, majd a Kisfaludy-társaság is, melynek vagyonát több évig jutalom nélkül s a legnagyobb pontossággal kezelte. N. e társaság külföldi Regénytárát is szerkesztette (36 köt.) és saját dolgozataival gyarapította. Mikor Sue Jenő Párisi titkok c. regénye Európaszerte követőkre akadt, Magyar titkok c. regényt N. 1844-45. adott ki (12 füzetben), melyet a közönség nagy tetszéssel fogadott, bár sok érdekes részlete dacára belső valószinüség hijával van. Ezután a temérdek dolgozás okozta kimerülés mind érezhetőbbé vált nála. Menny és pokol c. munkája (1846, 3 füzet) már hanyatlását jelzi. A forradalom megfosztotta tárgyaitól, utána hivatalát is vesztette, noha a válságos napokat betegeskedve négy fal közt tölté. Azonban a forradalom után első volt, ki a szépirodalmi időszaki sajtó felélesztette Hölgyfutár c. lapjával (1849 végén). Élte utolsó 5 évét, nehéz betegségtől sanyargatva, e lapnak szentelte. Vígjátékait 1852. összegyüjtve is kiadta egy kötetben. Egyéb munkái: Argyrus királyfi, tüneményes életkép 4 rámában (szinmü, Buda 1840); Beszélyek (3 kötet, 1843); Torképek (4 rész, 1844; új kiadást is ért). Egyike volt N. leghiresebb műveinek: Bors és paprika. Összeszitálta s kitálalta Gyömbéri Darázs János (4 tál, Pest 1845); hajdan és most (1845, 2 köt.); Szunyogok (u. o. 1848). N. az élet apró furcsaságait és bajait szerette rajzolni humoros, vagy néha torzító és szatirikus modorban. nem volt mélyebb felfogása, sem tágasabb köre, de a magyar mulattató irodalomnak a maga korában egyik legtermékenyebb és leleményesebb művelője volt. V. ö. Toldy, Irod. beszédei, I.

Forrás: Pallas Nagylexikon