Nagy Imre

Költő, szül. Kis-Újszálláson 1817 febr. 20., megh. Debrecenben 1840 jan. 31. Alsóbb iskoláit szülővárosában elvégezvén 1832. a debreceni kollégiumba ment, ahol Péczely József tanár buzdítására és vezetése alatt korán kezdett az irodalommal foglalkozni. Első kisérletei (16 éves korától fogva) a Péczely Lantjában jelentek meg 1834. és 1835. Mint teologust 1839. a költészeti osztály tanítójává tették, de mellbaja miatt meg sem kezdhette működését s a következő télen alig 23 éves korában meg is halt, éppen akkor, amikor Árpád c. balladaszerü költeménye a Kisfaludy-társaság költői pályázatán az első díjat nyerte; a diadal hire már sírjában találta az ifju költőt. halálos betegségében irt Hattyudalát a Kisfaludy-társaság febr. 18-iki ülésén mutatták be oly hatással, hogy amint följegyezték, «szem nem maradt szárazon». Verseiből egy sorozatot a Kisfaludy-társaság adott ki Évlapjai I. kötetének függeléke gyanánt; egy részök az Athenaeumban jelent meg (1840). Teljesebb gyüjteményüket János nevü bátyja adta ki: N. I. versei (Pest 1846). Költeményeiben volt igaz érzés, bár sok fiatalos dagállyal. Nagy technikai könnyüséggel dolgozott és számos romantikus költeményalakra ő adott példát (madrigal, triolet, ritornell, rondeau).

Forrás: Pallas Nagylexikon