Nagy Károly

Csillagász, matematikai s politikai iró, szül. Rév-Komáromban 1797 dec. 6., megh. Párisban 1868 márc. 2. Korán szenvedéllyel fogott a matezis s természettudományok tanulásához; atyja 1819. Bécsbe küldötte, hogy ott magát kedvelt szakában bővebben kiképezze. Két éven keresztül Littrow oldala mellett dolgozott mint segéd a bécsi obszervatoriumban. Ez időben jutott összeköttetésbe a magyar udvari kancelláriánál alkalmazott Klauzál Imrével s ennek közvetítésére a gazdag, fiatal Károlyi Lajos gróffal, ki mindkettőt magánszolgálatába szerződtette, Klauzált jószágigazgatójává, N.-t pedig előbb pénztárnokává s könyvtárnokává, majd pénzügyi tanácsosává nevezvén ki. Bécsben megismerkedett Kaunitz herceg miniszterrel is, kinek szintén gazdasági tanácsosa s midőn ez Bécset elhagyni kényszerült s Párisba tette lakását, ugyanennek zárgondnoka lett. Ez alkalomból Párisban többször megfordulván, ott megismerkedett Aragóval is, kivel azontul folytonos összeköttetésben maradt. Eközben arra határozta magát, hogy elmegy Amerikába s odamenet, felkereste Babbage Károly (l. o.) matematikust, kinek Logarithmusi tábláit 1834. Londonban a magyar tud. akadémia költségén, magyar előszóval s bevezetéssel kinyomtatta. azután kiment Amerikába Lafitte francia államférfinak Jackson András elnökhöz szóló ajánló levelével, ki őt annyira megkedvelte, hogy valamennyi É.-amerikai állam főnökéhez ajánlással látta el s későbben barátai közé számította. Ily kedvező körülmények közt beutazta az É.-amerikai szövetség valamennyi államát, nagy mérvben bővítette ismereteit, magasabb vonalra emelte világnézeteit, s különös figyelemmel tanulmányozta a tanrendszert, a nevelő-intézeteket s a nemzetgazdaságot. Visszatérve, s hivatalos állását ismét elfoglalva, Bécsben tartotta lakását s egész buzgalommal feküdt a matematikai irodalomnak, melyben úttörő volt, s ennek jutalmául 1832 márc. 9. a magyar tud. akadémia levelező, 1836 szept. 0. pedig ugyanannak rendes tagjává választott. Munkái e téren: Elemi arithmologia s arithmografia; Arithmetika (Bécs 1835); Elemi algebra (u. o. 1837). Ez utóbbit a magyar tud. akadémia a 200 aranyból álló nagy jutalomra érdemesítette. Ezeket követték: A kis számító (Bécs 1837), a népoktatás emelésére szánt, beszélgetések alakjába foglalt s példákkal felvilágosító előadása a számítás alapvonalainak, melyet kiegészített A kis geometra (u. o. 1838). E nemü munkássága sorába tartozik az Első magyar földteke s égi teke elkészíttetése s kiadása. E tekék főleg Jüttner ezredes két lábnyi tekéje szerint s ennek közbenjárása mellett szerkesztettek; a rajzolást Lukács tüzér felügyelete alatt Kirilovics végezte. A tekékhez mellékletül készült 1840. Az égi és földtekének használata, melyet Vállas Antal akadémiai rendes tag irt meg. Egy teke kiállítása 25 frtba s az egész vállalat 10 000 frtnál többe került; a költséget Batthyány Kázmér gróf viselte, s minden hazai intézet s nagyobb, u. m. felsőbb és középiskola s egy sereg tudós, iró s tekintélyes hazafi kapott egy-egy példányt ajándékba. Feltünő, hogy a tekén «magyarország» neve elő nem fordul. Végre 1837-43. ő szerkesztette a magyar tud. akadémia Almanachjában az asztronomiai naplót s kalendáriumot. 1839-ben igen nevezetes cikket adott az Athenaeumba A magyarországi mértékek c. alatt, melyben már akkor sürgeti a méterrendszer behozatalát. A politikai életben s irodalomban is élénk részt vett az 1830-48 közti években; az országgyülések alkalmával el-ellátogatott Pozsonyba, hol Kölcseyvel, Deákkal, Klauzál Gáborral stb. baráti viszonyba lépett s jó ismerője, Orosz József pozsonyi lapjában, ennek népszerütlenségével nem gondolva, Hungarica címü cikksorozatával roppant érdeklődést keltett. Posonban (1841) jelent meg Daguerreotyp címü könyve, azoknak ajánlva, kiknél a vér melege Réaumur +30 fokon alul nem esik; tartalma a hazai állapotok, szokások, balfogalmak s előitéletek éles gúnyolása több mint 40 fejezetben. A könyv egész jövedelmét a vele baráti viszonyban élt nyelvtanár és szótáriró, Marton József elárvult családjának segélyére ajándékozta. Midőn Batthyány Kázmér gróf az 1845. alapított magyar védegylet elnökévé választatott s lakását Pestre tette át, N. is elhagyta Bécset, s a fehérvármegyei Bicskén, Batthyány Kázmér gr. egyik uradalmában lakott, hol a gróf uradalmai rendezésével s az örökváltsági üggyel foglalkozott, s egy kies fekvésü dombon egy a tudomány magaslatán álló csillagászati obszervatoriumot akart építeni és felszerelni. Szándéka volt ugyanott egy szemináriumot alapítani, melyben fiatal matematikusok, csillagászok s természettudósok képeztessenek, s e célra Batthyány Kázmér gróf százezer forintos alapítványt ajánlott felé ő maga sajátjából ennél többet költött egy kisebb toronyra s épületekre és műszerekre, ki is küldött már egy fiatal mérnököt Altonába, hogy magát ott kiképezze; de közbe jött az 1848-iki válság ideje, mely Batthyány gróf javainak elkobzására s N.-nek is elfogatására s bicskei lakából, melyre nagy nemzeti lobogót tűzött fel, az új épületbe szállítására vettetett. Onnét nemsokára kiszabadult ugyan, de megundorodván az itthon bekövetkezett állapotoktól, végképen elhagyta a letiprott Magyarországot, felajánlotta a hatalomnak obszervatoriuma 12 holdas telkét, szép kis kastélyát, obszervatóriumát, műszereit, könyvtárát oly feltétellel, hogy Batthyány Kázmér gróf zár alá vett tömegéből fizessék ki jogos követeléseit s eresszék külföldre. Az ajánlat elfogadtatott s a becses gyüjtemények a pesti egyetem, budai műegyetem, magyar tud. akadémia, erdélyi muzeum, s kisebb részben még néhány hazai iskola közt lett felosztva; a telek, kert s kastély pedig eladatott idegeneknek. N. ekkor Párisba ment s szülőföldjét többé nem látta. 1862. irta meg Cometologiáját (az üstökös csillagok tanát) s ugyanekkor beküldte a m. tud. akadémiának Le Soleil c. nagy munkája kivonatát, hogy e munkájának, melyet magyar nyelven kiadni képes nem volt, tőle származását bármikor bizonyítani lehessen. E munkájában, melyet más tudományos társaságoknak is megküldött, Coppernicus naprendszerét s Keppler törvényeit megtámadja. A Soleil 1866. Lipcsében német nyelven is megjelent Die Sonne und die Astronomie címen több mint 60 nyomtatott ven. Nemsokára ezután Párisban elhalt; alig egy pár ember kisérte örök nyugalma helyére és sírhelye, Páris ostroma alkalmával a temető elpusztulván, nyomtalanul eltünt. Az akadémiában 1876 dec. 18. Kondor Gusztáv tartott felette emlékbeszédet.

Forrás: Pallas Nagylexikon