Nagy Károly

(szotyori), a református egyházi zeneirodalomnak egyik munkása, szül. Komáromban 1821 aug. 5. A zenében Stöcker József katolikus karnagy orgonistától nyerte az első oktatást. 1843. a debreceni református hitközség kántororgonászi állomását foglalta el, s mint ilyen fejtett ki sokoldalu tevékenységet. A 40-es évek elején külföldi utazásokat s tanulmányokat tett. Bécsben Fischoff, Bibel, Sechter voltak tanárai, külföldön főleg az orgonaépítészet s a protestáns egyházi zeneirodalmat tanulmányozta. Visszatérve Debrecenbe, az ottani zeneéletnek új irányt adott. Irodalmi működése is ez időben vette kezdetét, melyet folyton szaporított újabb művekkel. Énekhangzatos könyv címü művével tünt fel először, melyet iskolai növendékek számára irt s mely még manapság is szélesen el van terjedve. Erdélyi karénekes könyve s terjedelmes Magyarországi karénekes könyvével minden szakértő figyelmét magára vonta. Ezeken kivül a világi zeneirodalom terén is igen nagy termékenységet fejtett ki. Irt számos zongora- s orgonadarabot, férfinégyest s vegyes kart. Mint az orgona-hangszer szakavatott ismerője és kezelője, annak elméleti s gyakorlati terén is sok tevékenységet fejtett ki. Jubileumát 1896 jan. 26. ülték meg. -Fia, N. Károly, orgonaművész és a budapesti ev. ref. teologián és főgimnáziumban a zene tanára, irta a Királyhimnusz zenéjét.

Forrás: Pallas Nagylexikon