Nagy László

(perecsényi), a század elején a legtermékenyebb magyar irók egyike, szül. 1771., megh. 1827. Arad vmegye esküdtje, majd szolgabirája volt. 1801-27-ig önállóan 38 üdvözlő és kesergő verse, «lantolagja», «mezengye» stb. jelent meg. Fontosabb ezeknél Orodiása 3 könyvben (1804), mely az alkalmi verseknek egész antologiája. Kisérletet tett a költői elbeszélés terén is. Versekben irta meg Léta magyar vitéznek és Zamira pannoniai kisasszonynak a földön és tengeren történt viszontagságait (Pozsony 1800); Szakadár esthonnyai magyar fejedelem bujdosását (Pozsony 1802) stb. Még nagyobb dicsvággyal készült Galliasa (Pest 1816), melyben a napoleoni háborukat énekli meg. Legfőbb műve, Arad vármegye monographiája, kéziratban maradt. V. ö. Márki, Pecséri N. László naplója (Philologiai Közlöny 1889., 570-694).

Forrás: Pallas Nagylexikon