Nagy László

Pedagogus, az előbbinek fia, szül. Kisújszálláson 1857 jun. 27. Iskoláit Nagy-Kőrösön, Pécsett és Budapesten végezte, u. o. megszerezte a középiskolai tanári oklevelet. 1881. a budapesti II. kerületi állami tanítónőképzőhöz nevezték ki tanárnak, 1878. Dobsina és környékén, később Tibold-Darócon és Kácson (Borsod) végzett geologiai kutatásokat. Előbbi tanulmányainak eredménye, amelyet a földtani társulatnak is bemutatott, a Földtani Közlöny 1880. évfolyamában Adatok a dobsinai dioritról c. alatt jelent mg. Természettudományi dolgozatai a Berecz A. által szerkesztett Természetben, a Természettudományi Közlönyben, a Gazdasági Mérnökben, Néptanítók Lapjában stb. jelentek meg. Az 1889. megalakult tanítóképző-intézeti tanárok országos egyesülete főtitkárává és hivatalos közlönyének, a Magyar Tanítóképzőnek szerkesztőjévé választotta. A millennium alkalmából tartandó II. országos és egyetemes tanügyi kongresszus főtitkára. Pedagogiai dolgozatai leginkább a Magyar Tanítóképzőben jelennek meg. 24. N. Mihály, ref. püspök, szül. Rétalapon (Győr) 1788., megh. Rév-Komáromban 1878 márc. 19. Iskoláit Pápán végezte 1813., azután a bécsi, majd több német egyetem hallgatója volt. 1815. a pápai főiskolához választatott meg a történelem tanárául, 1821. kocsi, 1845. komáromi lelkész lett. Az 1839-iki országgyülésre őt küldötte kerülete országgyülési hitszónokká, közben a tatai egyházmegye esperessé, kerülete főjegyzővé, 1845. püspökké választotta, mely utóbbi tisztét 1876-ig viselte, amikor a már 88 éves aggastyán nyugalomba vonult. Életrajza Vasárnapi Ujság 1865. 2. sz.

Forrás: Pallas Nagylexikon