Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Nagy Pál... ----

Magyar Magyar Német Német
Nagy Pál... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Nagy Pál

(felső-büki), országgyülési követ, a magyar tud. akadémia igazgató tanácsának tagja, századunk első felének egyik nagy szónoka s államférfia, szül. Fertő-Szt.-Miklóson (Sopron) 1777 szept. 28., meghalt Bécsben 1857 márc. 26. Tanulmányait az atyai háznál, majd a soproni gimnáziumban és a pozsonyi akadémiában, a jogot Pesten végezte, hol aztán nagybátyja, az akkori királyi személynök oldalánál hites jegyző volt s ügyvédi oklevelet is nyert. Az 1797-iki s 1805-iki nemesi fölkelésekben kapitányi s később őrnagyi rangot viselt. Majd a megyei közélet s gyülési szereplés nyilvános pályájára lépett, s csakhamar kitünt az ősz táblabirák tekintélyes során szónoki tehetségével és rettenthetetlen bátorságával. 1807., harminc éves ifjú korában, követté választották a pozsonyi országgyülésre, hol azután magas szónoki és államférfiui tehetségei tágabb térre találtak. Népjogok, népképviselet, egyenlőség, s a kiváltságos nemesi alkotmány sáncainak lerombolása távol állott programmjától. de lelke egész melegével, szónoklata teljes erejével védelmezte az elnyomott jobbágyságot, merészen ostorozta a lefelé dölyfös, felfelé szolgai, önző oligárkiát, az úrbéri visszaéléseket, a fosztogató adórendszert, a tisztviselők zsarnokságát s a megyei nepotizmust. A monárkia terhes és zilált pénzviszonyai birálásában is, szabatos pénzügyi ismeretek és rendszeres tanulmányok nélkül, egyedül józan esze s gyakorlati tapintata segélyével ugy kitüntette magát, hogy a következő országgyülések is jónak látták e tárgyban az általa kijelölt úton járni. ugyanazon országgyülésen irta Idea c. emlékiratát, mely a királyi propoziciók tárgyában a királyhoz intézendő felirat alakjába van öntve s kétségtelen bizonysága annak, hogy ő már ekkor bölcs és meggondolt terv szerint járt el, igyekezett a királyi előadásoknak a nemzet részéről készségesen elfogadott teljesítését a nemzeti kivánatok és sérelmek orvoslásának szükségével elválaszthatatlan kapcsolatba fűzni, s fősúlyt helyezni a nemzeti jellem és géniusz figyelemben tartására; a hadsereg kellő képességének s a hadviselési sikereknek feltételéül állítani fel a tisztek hazafiságát és magyar nyelv tudását stb. Az országgyülés befejezése után, melyen országos hirre emelkedett, még kétszer, ugymint 1809. és 1813. s igy összesen négyszer vett részt a nemesi felkelésben, s eközben aranysarkantyus vitéz is lett, s Kazinczy Ferenctől (1811 február 5-éről) Szeghalomról üdvözlő s hódoló hangu levelet és minden oldalról magasztaló versezeteket kapott magyar és deák nyelven; tisztelői levétették arcképét is. De a kormány utasítást adott Esterházy hg. Sopronvármegyei főispánnak, hogy követté választatását minden áron meggátolja, s igy a dicsőség koszoruival elhalmozott ifjú szónok a következő 1808-iki és 1812-iki országgyüléseken nem vehetett részt. 1825-ig csak a vmegyében folytatta alkotmány-, nemzet- és népvédői szerepét. Időközben az 1812-iki országgyülés IV. t.-cikke szerint a Magyar- és Stájerország közti határok kiigazítása tárgyában még 1807. kiküldött országos bizottság tagja volt. Az 1825 szept. 11-ére összehívott országgyülésre Sopron vármegye egyértelmüleg kikiáltotta N.-t országgyülési követté. Oly követi utasítással ment az örökké emlékezetes 1825-iki országgyülésre, melyben saját eszméi s óhajtásaira nézve erős támaszt találhatott, s melynek készítésében fő részt vett. A hosszu és érdekes tanácskozásokban lényeges vezérszerepet vitt; ekkor is a nemzetiség megmentése és a jobbágyság sorsának javítása volt első sorban törekvésének fő célja. A magyar nyelv és nemzetiség ügyének pedig ő volt legelső rendü bajnoka, s főképen az ő lángszavainak köszönhető, hogy a magyar akadémia ez országgyülés folytán, Széchenyi István gr. és társainak nagylelkü ajánlata alapján létre jött. A nov. 23-iki kerületi ülésen tartotta azt az elragadó beszédet, mely a hazafi szivek óhajtásában már régebben ápolt eszmét egyszerre létre hozta. A következő 1830-iki országgyülésen ismét jelen volt, de itt már, ugy látszik, megdöbbenve állott meg a rendszerén messze tul menő eszmék áramlatával szemközt, s ettől fogva mindinkább konzervatív és mérséklő úton kezdett járni, s több ízben határozottan fellépett a demokrata elvek ellen, melyek által nem hitte megvédhetőnek a szabadságot, amint azt ő értelmezte, s az ország erejét és biztos fennállását. Bekövetkezett, amit várni lehetett. Bár a nemzeti nyelv ügyében ismételve erélyesen kardoskodott, a sérelmek orvoslását buzgón sürgette, az adózó nép érdekeit hiven védelmezte: az országgyülésen népszerüsége már csökkenni kezdett; a következő 1832-36-iki és 1839-40-iki országgyüléseken pedig azt a keveset is elvesztette, mely számára még fennmaradt. Pedig ő nem lett mássá, hanem a viszonyok s körülmények alakultak át; a világítás változott, melyben viselkedése feltünt, s a szemüveg, melyen keresztül birálták eljárását. Politikai szinváltozással vádolták, gyanusítani kezdték, s letépték hervadt koszoruit. Az 1840-iki országgyülés után, melyen még egész bécsi befolyását felhasználta a politikai elitéltek megmentésére, végképen visszalépett a közpályáról, s csak megánkörökben és olykor a sopronvármegyei gyüléseken hallatta éles birálata hangjait a neki nem tetsző állapotok felett. Az 1848. nagy átalakulás s a szabadságharc története nem ismeri N. nevét; az arra következő abszolut rendszer ellen azonban, a döblingi prófétával együtt, a nem kompromittált hazafi bőven szórta élcei találó nyilait. Részint falusi birtokán, részint Pozsonyban élt Pálffy gr. zárgondnokának minőségében; élete végső éveit pedig Bécsben és a Bécs melletti Inzersdorfban élte át, hol régi kortársai gyakran felkeresték; s a fáradt öreg végre 80 éves korában Bécsben gutaütésben halt meg s felső-büki birtokán tétetett örök nyugalomra. Mint a Magyar akadémia igazgatósági tagja felett Tóth Lőrinc tartott emlékbeszédet 1874 jan. 26., politikai s emberi jellemének méltányló elégtételt szolgáltatva. Hasonló szellemben irt felőle Csengery Antal a Magyar szónokok és státusférfiak és a Történeti tanulmányok és jellemrajzok c. könyveiben.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is