Nagy Péter

Ref. püspök, szül. Kolozsvárt 1819 ápr. 22., megh. u. o. 1884 szept. 16. Tanulmányait szülővárosában végezte, hol már 1840. helyettes, 1841. pedig rendes lelkész lett. Már mint ilyen 1842. külföldre ment s egy évet a göttingiai egyetemen töltött. Hazatérte után lelkészi hivatala mellett 1846-tól a ref. kollégium természettani tanszékén egy ideig segédtanári, 1850-58. pedig rendes tanári állásban működött, viszont 1855-1862. az ideiglenesen Kolozsvárt elhelyezett nagyenyedi teologiai akadémia tanára volt, mint a gyakorlati teologia nagy hatásu előadója. 1864. generalis notariussá választatott s mint ilyen 1866. a püspökségre minden új választás nélkül következett. Kolozsvári papi hivataláról ekkor lemondva, kevés idei országgyülési képviselőségén kivül egészen küzdelemteljes püspöki hivatalának szentelte erejét. Püspökségének legemlékezetesebb mozzanata kifelé az erdélyi ref. egyháznak a magyarországi kerületekkel való uniója, befelé pedig az egyházkerület kormányzó testületeinek az u. n. képviseleti rendszer alapján való újjászervezése volt. Az ő idejében alakult az egyházkerületi lelkészi özvegy-árva gyámintézet, melynek vagyona azóta már tekintélyes összegre szaporodott. Elnöke volt a debreceni zsinatnak s Török Pál halála után szintén elnöke az egyetemes konventnek, mely az egyetemes énekügyi bizottság elnökévé is megválasztotta. Ily sok irányu hivatalos müködésben mint prédikátor szerezte a legnagyobb hirnevet. Bámulatos szónoki művészete még azokat is elragadta, kik máskülönben ellenfelei voltak. Széleskörü és sokoldalu irói munkássága szintén maradandó értékkel bir. Allattant, melyet Milne után dolgozott át, nagyszámu kisebb-nagyobb, fordított és eredeti, elbeszélő és ismeretterjesztő művet, melyet többnyire Belényesi Gábor és Csurgó György álnevek alatt jelentek meg, továbbá állásából kifolyólag az egyházi irodalom körébe tartozó műveket bocsátott közre. Legnevezetesebbek közülök: két (nagyobb és kisebb) konfirmációi kátéja s az Újszövetségi történetek, melyek mindannyian új meg új kiadásokban jutnak még mindig közkézre, ugyszintén Agendája, melyet Vadas József tiszttársával adott ki s amely az erdélyi kerületben ma is közhasználatnak örvend. Különféle alkalmakra irt s közönséges egyházi beszédei, melyek önálló füzetekben, a Herepei G. és Vadas J. tiszttársaival együtt kiadott Isten igéje címü gyüjteményben s az erdélyi prédikátori Tárban jelentek meg, nagy részben pedig kéziratban maradtak, mindmegannyi hatalmas alkotások.

Forrás: Pallas Nagylexikon