Nagy Sándor

(Zaláta, 1916. ápr. 26.?Bp. 1994. nov. 14.): ped.-i elméletíró, kutató, a nev.-tud. doktora. Pályáját tanítóként kezdte, majd Szegeden a Polgári Isk.-i Tanárképző Főisk.-át és az Apponyi Koll.-ot végezte el. Tanítóképző int.-i okl.-et szerzett, majd az egy.-en doktorált. 1948-tól tanítóképző int.-i tanár, 1949?1952 között a Pécsi Ped.-i Főisk. tanára, 1952-től az ELTE BTK nev.-tud. tanszékének docense, 1959-től tszv. professzor. 1954-ben megszervezte a Ped.-i Tud. Int.-et, amelynek azután hat évig ig.-ja volt. Kandidátusi disszertációjában és nagydoktori értekezésben az okt.-elmélet alapkérdéseit elemezte (A didaktika alapjai, 1956. és Az oktatási folyamatra vonatkozó nézetek történelmi alakulása és mai helyzete, 1962.). 1950?1985 között jelentős szerepe volt a hazai marxista ismeretelméleten alapuló didaktika kidolgozásában, szoros kapcsolatban a szoc. országok marxista nev.-tud.-i szakembereinek törekvéseivel. Eközben felhasználta a m. klasszikus ped.-i elméletírók koncepciójának bizonyos elemeit is (pl. Kármán Mór, Prohászka Lajos és Imre Sándor). Szervezőmunkájának köszönhetően létrejött a Tanulmányok a neveléstudomány köréből c. akad.-i tanulmánykötet-sorozat. A több mint tíz esztendei szünet után újra megjelenő M. Ped. főszerkesztőjeként tevékenykedett 1961 és 1985 között. Főszerkesztője volt az 1976 és 1979 között megjelenő négykötetes ped.-i lexikonnak.

F. m.: Didaktika. Bp. 1958.; Új fejlemények az oktatás elméletében. Ped. Közl. 1977.; Az oktatáselmélet alapkérdései. Bp. 1981; A tanulás pedagógiai kérdései. Veszprém, 1982.; Mába nyúló történelem: a harmincas évek pedagógiai irányai. Bp. 1988.; Az oktatási módszer és a ?módszertani szabadság? dilemmái. Ped. Szle, 1992. 9. 20?29.; Az oktatás folyamata és módszerei. Bp. 1993.

Pukánszky Béla

Szerkesztette: Lapoda Multimédia