Nagybánya

rendezett tanácsu város szabad királyi város címmel Szatmár vármegyében, a Ferezelyi-patak tág völgyében s az Avas-hegység tövében. A szép fekvésü és megnyerő külsejü város a kincstári bányaigazgatóság és bányakapitányság, járásbiróság és telekkönyv, adóhivatal, királyi közjegyzőség, királyi fémbeváltó és vegyelemző hivatal székhelye; van állami főgimnáziuma, minorita kolostora, városi és bányakórháza, többféle jótékony intézete és egyesülete és vasúti állomása, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. Itt jelenik meg a Nagybánya és Vidéke címü hetilap (XXII. évfolyam). Bányászata ősidők óta nevezetes; jelenleg van itt két magyar királyi arany-, ezüst- és ólombánya (Veresviz és Kereszthegy, utóbbi 1490. a Fugger-család birtokában volt), mely évenkint átlag 100 kg. aranyat, 2-500 kg. ezüstöt és 14 q ólmot termel, összesen 250 000 frt értékben; a munkások száma 450. Ezen kivül van itt számos társulati és magán arany-, ezüst- és ólombánya, mindössze mintegy 500 munkással, továbbá elektrolitikus rézkiejtő mű. Jelentékeny továbbá a város agyag-, bőr- és háza ipara, nevezetesen a kosárkötés és virágkészítés, melyet a nőegyesület vezetése alatt álló u. n. munkaház fejleszt. Nevezetes iparvállalata a kapszula-gyár. A lakosság fő foglalkozása egyébiránt a bányászat, kohászat, szőllő- és gyümölcstermelés (nevezetesen gesztenye). Lakóinak száma 1850-ben 6414 volt, 1870-ben 9082 és 1890-ben 9838. A lakosok közt van 7596 magyar, 109 német, 52 tót, 1941 oláh és 49 rután; hitfelekezet szerint 3796 római kat., 3601 görög kat., 125 ág. evang., 1601 helvét és 701 zsidó. A házak száma 1547. határa 20 869 ha., erdőkben bővelkedik. N.-t 1142. népesítette be II. Géza király szászokkal, kiknek Nagy Lajos 1347. már jelentékeny bányászati szabadalmakat adott. Ez időben Asszonypataka volt a neve. 1411-ben Brankovics György szerb despota kapta cserében Belgrádért, 1459. vára volt, melyet Korvin Mátyásnak anyja birt volt. Később a város Mátyás kezére kerülvén, az a bányákat 13 000 arany forintért adta bérbe. 1468. már saját pénzverő intézete volt. 1490. Albert herceg prédálta fel lengyel katonáival. 1530 után Szapolyai János Zsigmond kezére került a város, 1560. pedig Felsőbányával együtt Balassa Menyhért kapta meg. 1567. Szapolyai János Zsigmond a várat csak kemény ostormmal tudta a császáriaktól elfoglalni, mely 1624. Bethlen Gábornak, a linzi békében pedig (1645) Rákóczi Györgynek jutott. 1667. Vesselényi István kezére került, 20 évvel később azonban iskolái már az erőszakos ellenreformáció áldozatává lettek, amennyiben a jezsuiták kezeibe kerültek. V. ö. Palmer Kálmán, Nagybánya és környéke (Nagybánya 1894); Szellemy, Die Erzlagerstätten von Nagy-B. in Ungarn (Zeitschrift für praktische Geologie, 1894-95); Schönherr Gy., N.-B.-i címeres levelek (Turul, 1890-92) és N.-B. régi pecsétjei (u. o. 1886).

Forrás: Pallas Nagylexikon