Nagylelküség
Aristoteles klasszikus meghatározása szerint az a
tulajdonság, melynél fogva valaki nagy érdemü és annak tudja is magát. A modern
nyelvekben a magyarban is, inkább a nagyságot szerető léleknek másokkal szemben
való magaviselete; a nagylelkü megbocsátja az ellene elkövetett sértéseket, nem
mert lenézi a sértőt s azért nem veszi föl a sértést, hanem mert a bocsánat
megadása nagyobb lelki erőre vall; a nagylelkü minden kicsinyest távol tart
magától, a jótékonyság gyakorlásában, az emberi gyöngeségek megitélésében stb.
mindig az erkölcsileg nagyot tartja szeme előtt.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|