Nagymartoniak

A Spanyolországból 1220 táján hazánkba költözött Simon lovagtól származnak. E Simon Bertrand testvérével együtt oltalmazta 1241. Esztergom várát a tatárok ellen. Leszármazói az Anjoukorban Nagy-Martoni, Bajóti, majd később Fraknói grófoknak nevezték magukat. Az Árpádok fiágának kihalta után valószinüleg Vencel, később Ottó pártjához szegődtek; ebben a tekintetben is a (hibásan Német-Ujváriaknak nevezett) Kőszeghyektől elvonni, attól kezdve a király táborában látjuk őket. Ez átpártolásért erős próbára tette őket a Kőszeghyek (Német-Ujváriak) támadása, pusztítása, s ez kényszerítette őket arra, hogy sopronvármegyei birtokaikat oda hagyva, a zaklatások elől Bajótra vonuljanak; s egy ideig lakóhelyükről Bajótiaknak nevezgetik magukat. A család két kiváló tagja viselt országos hivatalt. - Lőrinc, Simon győri főispán fia, szül. 1301 körül, megh. 1342 körül. 1325. nőül veszi néhai Horsungdorfer Volfing leányát, Margitot. Fivérével, Pállal hasznos szolgálatokat tett a királynak. Mig Károly király Uros szerb királlyal hadakozott, addig ők Német András ellen megvédelmezték Győrt és Sopront. Az oláh Basarab ellen indított szerencsétlen hadjáratban balkeze gyógyíthatatlanul megsebesült. Szolgálataiért adományokkal halmozta el a király, azonkivül pankotai várnagynak és Zaránd vármegye főispánjának nevezte ki. 1342 jul. már nem élt; özvegyét, két fiát s egy leányát hagyta hátra. - Pál, országbiró, 1301-49 közt szerepel. Hogy országbirói hivatala előtt viselt volna hivatalt, arról nincs tudomásunk. 1328 márc. 23. már országbiró; e magas hivatalát 1349 jun. közepéig viselte, ekkor - nem tudni mi okból - Lajos király elmozdította hivatalától. Károly királynak mindvégig bizalmas embere volt; Lajos király is az avignoni küldöttség egyik vezetőjévé tette őt. Kétszer nősült, mindkét feleségét Erzsébetnek hivták. Halála 1349 körül következett be, nem sokkal azután, hogy hivatalából kiesett. A család többi tagjai elnémetesedtek s 1450 körül kihaltak. V. ö. Turul VII. köt., 57-70. old.

Forrás: Pallas Nagylexikon