Nagyszombat

(Tyrnau, Trnava), rendezett tanácsu város szab. kir. város címével Pozsony vármegyében, igen termékeny s szép lapályon. A csinosan és rendesen épített város kőfalakkal s árkokkal volt körülvéve, melyek nagyrészt szép sétahelyekké vannak átalakítva. N. a róm. kat. egyháznak régóta igen nevezetes városa, mely számos templomáról Kis Rómának is neveztetik s felvirágzását jó részben annak köszönheti, hogy régebben gyakran itt laktak az érsekek, kik sokat tettek a város érdekében. Jelenleg róm. kat. társas káptalan székhelye. Van itt továbbá kat. papnövelde, több szerzetház és zárda s esperesség. Van a városban katonai, megyei kórház, szolgabirói hivatal, járásbiróság és adóhivatal, közjegyzőség, pénzügyőrbiztosi állomás, róm. kat. tanítóképezde s róm. kat. főgimnázium konviktussal. Itt jelenik meg a Nagyszombati Hetilap (XVIII. évf.). Van itt továbbá számos közcélu egyesület és társulat. Ipari vállalatai közül említendő a cukorgyár, mely 255 munkást foglalkoztat s évente mintegy 600 000 q répát dolgoz fel is 70 000 q cukrot állít elő; továbbá van itt gyufagyár s figyelmet érdemel a malátagyártás is. Van itt továbbá takarékpénztár s hitelintézet, vasúti állomás, posta- és táviróhivatal és postatakarékpénztár. Lakóinak száma 1850-ben 7717 volt, 1870-ben 9737 és 1891-ben 11 500, ezek közt 1625 magyar, 3154 német s 6564 tót; vallás szerint 9324 róm. kat., 593 ág. evang. és 1558 zsidó. A lakók kereskedelmet, ipart s bortermelést űznek. Házainak száma 782.

Régi 1238. kelt szabadságlevelében, melyet a város IV. Bélától kapott s a mai napig is őriz, Szombathelynek van nevezve. E levélben IV. Béla biró és papválasztási jogokkal, továbbá, mivel kedves tartózkodási helye volt, Girrinch (ma Gerencsér) nevü faluval ajándékozta meg. III. László Zill (ma Bresztovány) falut adományozta a városnak, a későbbi királyok alatt pedig Magyarád (Moderdorf) és Razma (Rosindol) helységek birtokába jutott. Nagy Lajos király lakosait a vámok alól fölmentette s ugyanitt 1382 szept. 11. meghalt; Zsigmond sörfőzési, vásártartási s más nevezetes kiváltságokkal ruházta föl. 1342. a várost a husziták kirabolták. A török háboruk alatt itt volt az esztergomi káptalan székhelye Ferdinánd, Rudolf és Miksa királyok alatt. 1494. N.-ban 12 zsidó férfit és 2 nőt elégettek, minthogy keresztény gyermekek meggyilkolásával vádolták. 1547-ben itt országgyülés is tartatott s 1561. nyittatott meg a jezsuiták itteni iskolája, mely pár év mulva leégett s a jezsuiták a városból eltávoztak, hova csak 1568. tértek ismét vissza. A város már a XVI. sz.-ban nyomdával birt. Telegdi Miklós állította föl itt az első magyarországi kat. nyomdát, mely 1635-től fogva a Pázmány által fölállított jezsuita akadémia tulajdona lett, mely Pázmányakadémia később mint egyetem Budára tétetvén át, a nyomda is vele ment. E nyomdából kerültek ki Pázmány munkái s más régi jeles magyar művek. 1615. Bethelen Gábor és II. Rudolf német császár itt kötötték meg azt a békét, melyben az erdélyi fejedelmek függetlensége elismertetett, ugy hogy Erdélynek szabad választási joga legyen, azonban a magyar koronához tartozzék. 1619. alapította N.-ban Pázmány Péter a Nemes ifjak nevelő intézetét (Pazmaneum), melynek helyiségeül két házat vett s 144 000 frtos alappal egyetemi rangra emelte. 1704 dec. 26. csata volt N. közelében II. Rákóczi Ferenc és Heisser császári generális közt, melyben ez utóbbi győzött. Mária Terézia királynőnek a Pázmány által alapított egyetemet orvosi karral látta el s ily minőségben, midőn a dunaföldvári apátság jövedelmével is gyarapította a föntartására szükséges összeget, áttette a tanintézetet Budára, II. József császár pedig később Pester. 1848 dec. 14. pedig Guyon magyar seregét Simunich osztrák vezér serege itt verte meg. Az elesett honvédeknek emléket állítottak.

Forrás: Pallas Nagylexikon