Nan-King

(a. m. déli székváros), tulajdonképen Kiang-ning, a king-nani alkirály székhelye, Kiang-szu khinai tartomány fővárosa a Jang-ce D-i partján, 210 km.-nyire ennek torkolatától, mintegy 130 000 lak., több keresztény misszióval, arzenállal és ágyuöntővel, tengerésziskolával és császári könyvsajtóval; róla elnevezett pamutkelme- és szatinszövéssel. A 30 km.-nyi kerületet leiró falak közt jelenleg sok a puszta hely és rom. N. 1368-1644-ig a Ming-dinasztiából való császároknak volt székhelye és ez időben földünk egyik legnagyobb városa. Lóczy L. szerint ekkor virágzásának tetőpontján mintegy 3-4 millió lehetett a lakossága. Még a XVII. sz. misszionáriusai is 2 millióra becsülték, de aztán folyton hanyatlott. A mult században már csak 1 millió volt a lakosa, 1840-50 közt pedig 400 ezer. A taiping-fölkelés alkalmával 1853 és 1864 közt rendkivül sokat szenvedett s a lázadók fenekestül feldúlták, ugy hogy a 70-es évek végén Lóczy szerint a város óriási területén alig lakott 30-40 000 ember. Ekkor pusztult el legnagyobb dicsősége, a 84 m. magas, 9 emeletes, 8 szögü, porcellánnal takart és számos csengetyüvel teleaggatott porcellán-tornya is L. még Khina (tört.).

Forrás: Pallas Nagylexikon