Napidíj

(diurnum), nap szerint számítandó jutalmazás bizonyos szolgálatokért. Napidíj jár p. a közhivatalnokoknak székhelyükön kivül teljesített hivatali cselekményekért, kiküldetés esetében.

Napidíjban szokás részesíteni a képviselőház tagjait, s innen a napidíjakat dietáknak nevezik. Hazánkban az 1848. V. t.-c. 56. §-a az országgyülési képviselőknek öt pengő forint N.-at állapított meg; az 1893. VI. t.-c. ellenben a tiszteletdíj rendszerére tért át (l. Képviselő). A képviselők napidíjban részesítése a politikának egyik vitás kérdése. Alárendelt jelentőségü szempont az, amivel némelyek a napidíj ellen fordulnak, hogy t. i. a képviselőház, ha tagjai napidíjban nem részesülnek, gyorsabban dolgozik, mint ellenkező esetben, amelyben a napidíj. kérdése a tárgyalások elhúzására ösztönzi vagy ösztönözheti a képviselőket. a kérdésnek elvi jelentősége abban van, hogy napidíj hiányában a képviselők inkább a vagyonilag teljesen független, első sorban a birtokos osztályból kerülnek ki, ami a képviselőháznak nagyobb foku konzervatív jelleget kölcsönöz; de miután a vagyoni függetlenség s a szellemi képesség s erkölcsi arravalóság nem szükségszerüen járnak együtt, s miután a napidíj-hiány ennek folytán oly elemeknek s oly erőknek távolmaradására vezethet, amelyeknek a közügyekben részvételét a közérdek parancsolja, a napidíjat ellenző irányt konzervativ, az ellenkező irányt szabadelvü iránynak lehet tekinteni, amely utóbbinak egyik kétségtelen előnye mindenesetre az, hogy jobban biztosítja a különböző társadalmi osztályoknak képviseletét. A tapasztalat egyébiránt az, hogy ott, ahol a képviselők N.-at nem kapnak, a politikai pártok magánpénztárakat létesítenek, hogy kiváló, de vagyontalan erőknek a képviselői állás elvállalását lehetővé tegyék; ez pedig a képviselők függetlenségét jobban veszélyezteti, mint az országos pénztárból nyujtott napidíj.

Forrás: Pallas Nagylexikon