Napier Károly sir
Angol altengernagy, szül. Falkirkban,
Skóciában 1786 március 6-án, megh. Merchiston Hallban 1860 november 6., N.
Vilmosnak unokatestvére. 1799-ben angol tengerészeti szolgálatba lépett s a
franciák ellen viselt háborukban tüntette ki magát; 1809-ben a Guadeloupe
mellett vívott fényes harc után kapitánnyá nevezték ki. Nemsokára mint önkéntes
csatlakozott a pirenei hadsereghez, 1811. pedig mint naszádkapitány aratott
dicsőséget a Nápoly ellen küldött expedicióban. Ponza szigetének elfoglalása
után Ferdinánd király a Cavaliere di Ponza címmel tisztelte meg őt. 1832. Dom
Pedro portugál király szolgálatába szegődött és Miguel trónkövetelő hajóhada
fölött a St. Vince-foknál nyert fényes győzelme jutalmául a Vizconde de Cabo de
S. vincente méltóságát kapta dom Pedrótól. 1834. visszatért hazájába.
Visszatérése után leleplezte a Timesben közölt cikksorozatban (melyet Napier
Vilmos The navy, its past and present state, London 1850, c. alatt könyv
alakjában is kiadott) az angol hadi tengerészet bajait és hiányait, 1854
megbizták az angol flotta fővezetésével az Északi-tengerben, amellyel aztán
máj. 28. óta az orosz tengerpartokat és a Keleti-tenger kikötőit elzárta s a
francia hajóhaddal való egyesülése után jun. 21-én Bomarsund erősséget
megadásra birta. Aug. elején az Aland szigeteket is megszállotta. Művei közül
nevezetesebbek: The war in Portugal between Pedro and Miguel (1836, 2 köt.);
The war in Syria (1842, 2 köt.); History of the Baltic campaign (1857). V. ö.
Napier Elers, Life and correspondence of Sir Charles N. (London 1861, 2 köt.);
Bruce Will. Nap., Life of General Sir Ch. N. (u. o. 1885).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|