A Napnak, mint a földlakókra nézve legnevezetesb égitestnek,
minden földi élet forrásának tisztelése az égitestek kultuszának (az u. n.
Csillagimádásnak, l. o.) körében ősidők óta a legkiválóbb helyet foglalja el. A
primitiv népek N.-a, illetőleg a Napon általuk is könnyen észlelhető jelenségek
főbbjeihez fűződő magatartása leginkább csak a napfogyatkozások alkalmával
jelentkezik felötlőbben. Ezeket a földkerekség legtöbb népének őshite az illető
égitest válságos állapotának tekinti, amelyet a Nap ellen törő képzelt lények
(többnyire szörnyeteg alaku állatok, sárkányok, óriási madarak stb.) okoznak
akként, hogy a Napot felfalják, egy időre elrejtik, vagy legalább
megcsonkítják. Ehhez a hithez alkalmazkodik az ily népek napfogyatkozáskor
tanusított magaviselete, melynek majdnem általános vonása az, hogy a Napot
fenyegető és megtámadó ellenséges lényt nagy lármával és zörejjel igyekszenek
elriasztani s a felfalt égitest kiszabadítására kényszeríteni. Már valamivel
magasabb műveltségü fokon keletkeznek azok a nap-mitoszok és a N. ama
nyilvánulásai, amelyek a Nap évköri mozgására vonatkoznak s amelyeknek sorában
a legkiválóbbak a téli és nyári napfordulat, valamint utóbb az őszi és tavaszi
napéjegyenlőség ünnepei. Lassankint fejlődő csillagászati ismeretek e N.-t egyes
népeknél (p. az egyiptomiaknál és a délamerikai aztekeknél) minden kultusz
középpontjává is emelhetik, de más, kevésbbé koncentrált vallásrendszerek
keretében is mind több helyet és kiválóbb fontosságot juttatnak neki azon
arányban, amint a Napnak a földi életre kiható nagy fontosságáról és
látszólagos mozgásának szabályszerüségéről való tájékozottság emelkedik. Ily
fokon már a földi tűzforrásoknak a N.-tól különben függetlenül is fejlődhetett
tisztelete is többé-kevésbbé szoros kapcsolatba kerül a világosság és hő
legnevezetesebb forrásának tiszteletével (l. Tűzimádás). A világosság és
sötétség szüntelen meg-megújuló harcának a N. középpontjában álló mitikus
ábrázolatai és kultusszal járó feltüntetése mellett kiváló helye van még e
körben egy másik dualizmusnak is, amelyben a Nap és Hold kölcsönös viszonya
szolgál a hozzá fűződő hitregék alapjául. Ezekben az illető népek nyelvének
grammatikai nemet ismerő természetéhez képest és ahhoz mérten, hogy milyen
nemüek e nyelvekben a Napot és Holdat jelentő szavak, alakulnak a megfelelő
mitoszok. Érdekes jelenség, hogy ezen hitregék fonalán néha (p. a primitiv
fokon álló japáni ainóknál) olyanokra is akadunk, amelyek a Nap és Hold nemi
természetét illetőleg egy ideig uralkodó felfogás megváltozását tanusítják, ami
nevezetes művelődéstörténelmi fordulatok egyik tanujele. Az is kiváló figyelmet
érdemlő tünet az ide tartozók sorában, hogy nyelvi rokonság kötelékéhez tartozó
népeknél (p. az indogermánság körében is) némelyek him-, mások még nőnemünek
képzelik (és nevezik is ehhez képest) a Napot, illetőleg a Holdat, amelyen
rendesen ellenkező nemü, mint a Nap. a Nap és Hold egymáshoz való viszonyát a
legtöbb reá vonatkozó mitosz házastársinak vallja, de a két házasfél nem él jó
egyetértésben egymással, azért kerülik egymást szüntelen az égen. E hitregék
némelyike a csillagokat a nap és hold gyermekeinek tekinti. A magyar néphit
keretében élő N.-i jelenségek között talán a legáltalánosabb elterjedésü az,
hogy a Nappal szemben nem jó a szemetet kiszórni, amely hiedelem más hasonlókkal
egyetemben akár őseredeti, akár a köröttünk lakó népektől átvett N.-i
momentumnak tekinthető ugyan, de olyan messzemenő következtetésekre, aminőkre
Ipolyit (Magy. myth. 256. s köv.) a nála felsorolt néhány adat csábítja,
semmikép sem jogosít fel. Effélék p. a népmesékből vett Naptátos, Napkirály,
Nap úrfi alakjaihoz fűződő kombinációk, amelyek már csak azért is délibábosak,
mert egytől egyik népközi elterjedtségü népmesei elemek és igy semmiféle nép
eredeti mitikus képzetei közé nem vindikálhatók, annál kevésbbé szolgálhatnak
őseink N.-ának bizonyítékai gyanánt. Ilyeneket csakis még nagyon is a kezdet
kezdeteinél tartó etnologiai kutatásaink során fogunk tán mind nagyobb számban
fellelni, amint ezt Munkácsi Bernát e részben alapvető ősműveltség-történeti
vizsgálódásai (v. ö. az Ethnographia utóbbi évf.) és a kapcsolatukban megindult
viták remélni engedik.
Forrás: Pallas Nagylexikon