Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Napimádás... ----

Magyar Magyar Német Német
Napimádás... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Napimádás

A Napnak, mint a földlakókra nézve legnevezetesb égitestnek, minden földi élet forrásának tisztelése az égitestek kultuszának (az u. n. Csillagimádásnak, l. o.) körében ősidők óta a legkiválóbb helyet foglalja el. A primitiv népek N.-a, illetőleg a Napon általuk is könnyen észlelhető jelenségek főbbjeihez fűződő magatartása leginkább csak a napfogyatkozások alkalmával jelentkezik felötlőbben. Ezeket a földkerekség legtöbb népének őshite az illető égitest válságos állapotának tekinti, amelyet a Nap ellen törő képzelt lények (többnyire szörnyeteg alaku állatok, sárkányok, óriási madarak stb.) okoznak akként, hogy a Napot felfalják, egy időre elrejtik, vagy legalább megcsonkítják. Ehhez a hithez alkalmazkodik az ily népek napfogyatkozáskor tanusított magaviselete, melynek majdnem általános vonása az, hogy a Napot fenyegető és megtámadó ellenséges lényt nagy lármával és zörejjel igyekszenek elriasztani s a felfalt égitest kiszabadítására kényszeríteni. Már valamivel magasabb műveltségü fokon keletkeznek azok a nap-mitoszok és a N. ama nyilvánulásai, amelyek a Nap évköri mozgására vonatkoznak s amelyeknek sorában a legkiválóbbak a téli és nyári napfordulat, valamint utóbb az őszi és tavaszi napéjegyenlőség ünnepei. Lassankint fejlődő csillagászati ismeretek e N.-t egyes népeknél (p. az egyiptomiaknál és a délamerikai aztekeknél) minden kultusz középpontjává is emelhetik, de más, kevésbbé koncentrált vallásrendszerek keretében is mind több helyet és kiválóbb fontosságot juttatnak neki azon arányban, amint a Napnak a földi életre kiható nagy fontosságáról és látszólagos mozgásának szabályszerüségéről való tájékozottság emelkedik. Ily fokon már a földi tűzforrásoknak a N.-tól különben függetlenül is fejlődhetett tisztelete is többé-kevésbbé szoros kapcsolatba kerül a világosság és hő legnevezetesebb forrásának tiszteletével (l. Tűzimádás). A világosság és sötétség szüntelen meg-megújuló harcának a N. középpontjában álló mitikus ábrázolatai és kultusszal járó feltüntetése mellett kiváló helye van még e körben egy másik dualizmusnak is, amelyben a Nap és Hold kölcsönös viszonya szolgál a hozzá fűződő hitregék alapjául. Ezekben az illető népek nyelvének grammatikai nemet ismerő természetéhez képest és ahhoz mérten, hogy milyen nemüek e nyelvekben a Napot és Holdat jelentő szavak, alakulnak a megfelelő mitoszok. Érdekes jelenség, hogy ezen hitregék fonalán néha (p. a primitiv fokon álló japáni ainóknál) olyanokra is akadunk, amelyek a Nap és Hold nemi természetét illetőleg egy ideig uralkodó felfogás megváltozását tanusítják, ami nevezetes művelődéstörténelmi fordulatok egyik tanujele. Az is kiváló figyelmet érdemlő tünet az ide tartozók sorában, hogy nyelvi rokonság kötelékéhez tartozó népeknél (p. az indogermánság körében is) némelyek him-, mások még nőnemünek képzelik (és nevezik is ehhez képest) a Napot, illetőleg a Holdat, amelyen rendesen ellenkező nemü, mint a Nap. a Nap és Hold egymáshoz való viszonyát a legtöbb reá vonatkozó mitosz házastársinak vallja, de a két házasfél nem él jó egyetértésben egymással, azért kerülik egymást szüntelen az égen. E hitregék némelyike a csillagokat a nap és hold gyermekeinek tekinti. A magyar néphit keretében élő N.-i jelenségek között talán a legáltalánosabb elterjedésü az, hogy a Nappal szemben nem jó a szemetet kiszórni, amely hiedelem más hasonlókkal egyetemben akár őseredeti, akár a köröttünk lakó népektől átvett N.-i momentumnak tekinthető ugyan, de olyan messzemenő következtetésekre, aminőkre Ipolyit (Magy. myth. 256. s köv.) a nála felsorolt néhány adat csábítja, semmikép sem jogosít fel. Effélék p. a népmesékből vett Naptátos, Napkirály, Nap úrfi alakjaihoz fűződő kombinációk, amelyek már csak azért is délibábosak, mert egytől egyik népközi elterjedtségü népmesei elemek és igy semmiféle nép eredeti mitikus képzetei közé nem vindikálhatók, annál kevésbbé szolgálhatnak őseink N.-ának bizonyítékai gyanánt. Ilyeneket csakis még nagyon is a kezdet kezdeteinél tartó etnologiai kutatásaink során fogunk tán mind nagyobb számban fellelni, amint ezt Munkácsi Bernát e részben alapvető ősműveltség-történeti vizsgálódásai (v. ö. az Ethnographia utóbbi évf.) és a kapcsolatukban megindult viták remélni engedik.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is