Nápoly

(Napoli, Neapolis), az ugyanily nevü tartománynak, egykoron a két sziciliai királyságnak és érsekségnek székhelye, az É. sz. 40°51´ és a K. h. 14°16´ alatt, a Miseno-foktól, Procida, Ischia, Capri szigetektől és a Campanella-foktól védett gyönyörü N.-i öböl és vasutak mellett amfiteatrumszerüen építve, több domb lejtőjén. (1881) 463 161, a külvárosokat (Vomero, Posilippo, Fuorigrotta, Miano-Mianella, Piscino- Marianella) is beleszámítva, 494 314 és az 1893-iki becslés szerint 522 700 lak. A fontosabb iparágak: hajóépítés, gépgyártás és vasöntés, pamut-, selyem-, vászon-, gyapjuszövés, fém-, agyagáru-, konzerv-, majolika-, festett porcellán-, kesztyü-, talpbőr-, cipőkészítés, arany-, ezüst- és korállékszerkészítés, kémiai ipar, makaroni-, dohánygyártás és húrok készítése. Fontosabb N.-ra nézve a kereskedelem, amennyiben D.-Olaszországnak ez a főpiaca. A kereskedelem súlypontja a bevitel és e tekintetben a második helyet foglalja el az egész királyságban. Az évenként behozott áruk értéke 108 millió lira; a bevitel fő cikkei: orosz, román és indiai gabona; fa és szalma (14,693 millió lira) az osztrák-magyar monarkiából; szén, porcellán és üveg (11,970), ásványok és fémek (11,785) Nagy-Britanniból, Belgiumból és Németországból; pamut (9,994) É.-Amerikából és K.-Indiából; gyapju (7,231), állatok és állati anyagok, szesz és szeszes italok meg olaj (5320) Franciaországból; gyarmatáruk és dohány. A kivitel értéke: 28 776 151 lira; ennek fő cikkei: állatok és állati termékek (5,603), kémiai és orvosszerek (5,803), kender, len és juta (4,723), papir és könyvek. A forgalom megkönnyítése céljából újabban a kikötőt is jelentékenyen megnagyobbították. A külső kikötőt (11-30 m. mély) alkotó Molo di San Vincenzo és Molo orientalét meghosszabbították, az utóbbit félkör-alaku molo által, hogy védelmet nyujtson a D-i és Ny-i szelek ellen. Ezenkivül új vámházat és két nagy dokkot is építettek. A hadi kikötőt (Porto militare), a két kereskedelmi kikötőből (Vecchio és Nouvo Porto Mercantile) elválasztó (Molo Angivinót még 1302. Anjou Károly idejében kezdték építeni, a hadi kikötőt pedig 1826. I. Ferenc uralma alatt. A nemzetközi hajóforgalom (1892) kitesz 1730 hajót 2 149 145 t. tartalommal, köztük 199 vitorlás 35 793 t. tartalommal. A parti forgalmat közvetítette 3972 vitorlás 206 388 t. és 3101 gőzös 2 356 069 t. tartalommal. N. kikötője mint a D.-olaszországi kivándorlók kiinduló pontja szintén fontos; 1888-ban 41 786-an indultak el és pedig nagyobb részt Argentinába. A tengerpart mentén, a Mergellina-úttól a Sebeto melletti kaszárnyáig, N.-nak hossza 7-8 km., szélessége a Capodimontétől a Castello d'Övóig, 5 km. A Capodimontétől a Sant' Elmón keresztül Pizzofalconéig képzelt vonal a várost két egyenlőtlen részre osztja. K-re tőle van a régibb, a kereskedelem központjául szolgáló rész; abban az utcák szűkek, a házak magasak és a forgalom igen élénk; a legszebb és legélénkebb forgalmu utca a Via di Roma. 1884 óta, midőn a kolera itt olyan rémes pusztítást vitt véghez, egész városrészeket döntöttek le, hogy szélesebb utcákkal pótoltassanak, amelyek részben már el is készültek; azonkivül a városnak egészségesebbé tétele végett új városrészeket is alapítottak és e célra 100 millió lira van szánva. A kisebb Ny-i rész a Castello Sant' Elmóval koszoruzott hegy lejtőjén és Ny-i részén terül el. A lávával kövezett és részben lépcsőkkel biró utcák közül a jelentékenyebbek a Via di Romával egyközüen vonuló Strada del Duomo, tovább K-re a Corso Garibaldi, amelyek mindketten a Strada Nuova della Marinába torkolnak. A Via di Roma É-i végéből indul ki a Strada Salvator Rosa és fölvezet a Sant' Elmóra; belőle ágazik a sok helyen a városra és Vezurva szép kilátást nyujtó Corso Vittorio Emanuele, amely számos kanyarulatban a Piedigrotta-térre vezet. A tenger partján vonul el a finomabb közönségtől látogatott és nagyobbára szép épületektől szegélyezett Riviera di Chiaja, amely előtt a Villa Nazionale (azelőtt Reale) nevü, 1780-ban alapított park terül el a világhirü aquariummal. A nyilvános terek (piazza, largo) közt a legszebbek a Largo della Vittoria, a Piazza Umberto, del Plebiscito nagyszerű szökőkúttal; San Ferdinando, a lóvasutak és omnibuszok főtelepe; del Municipio II. Emánuel emlékével; de' Martiri, az 1864-ben felállított szabadságharcosok emlékszobrával; a Piazza Dante, a költőnek Solari és Tito Angelinitől készített márvány emlékével meg a Liceo ginnasiale Vittorio Emanuelével; a Piazza Cavour szép ültetvényekkel; a nagy Mercatorio-tér, amelyen Konradint lefejezték és az 1877. alapított Villa del Popolo nevü nyilvános kert. A San Francesco nevü templom előtt állanak III. Károly királynak Canovától és I. Ferdinándnak Calitól készített szobra. N. mintegy 400 temploma és kápolnája között a legjelentékenyebb a Szt. Januáriusnak szentelt dom, 3 hajóju bazilika magas tornyokkal, amelyet I. Károly 1272. egy Neptun templom helyén alapított, II. Károly tovább épített és 1314. Róbert befejezett; 145. egy földrengés nagyon megrongálta, de I. Alfonz újból fölépítette. A főoltára alatt van a Szt. Januárius-kripta; ennek 1608-ban 2 500 000 frtért épített kápolnájában (Cappella del Tesoro) őrzik a szentnek vérét; a nép hite szerint ez védelmet nyujt a Vezuv pusztítása és más nagyobb bajok ellen és évenkint háromszor (máj. 6., szept. 9. és dec. 16.) folyóvá lesz. Jelentékenyebb templomok még a Sta Anna dei Lombardi, egyhajóju bazilika pompás faragványokkal és kápolnákkal, amelynek építését 1411. kezdték meg és Ciccione András fejezte be. A mellette levő egykori bence- kolostorban talált 1558-ban a beteg Torquato Tasso menedéket. Az 1310. alapított Sta Chiaraban az Anjouk több síremléke látható; a 76 m. hosszu, 33 m. széles és 27 m. magas San Domenico Maggiore (a XIII. sz.-ból) számos előkelő család renaissance izlésü síremlékét foglalja magában; a San Giovanni a Carbonara László király síremlékével, Ciccione András legszebb alkotásával; az egykori pompás karthausi kolostor, San Martino; San Francesco di Paola (1831-ből) a római Pantheon utánzata; a régi Santa Maria del Carmine egy szép Madonna-képpel és Thorwaldsentől készített Konradin-emlékkel; Gesu Nuovo görög kereszt alakjában gazdag márvány és egyéb díszítésekkel; San Filippo Neri szintén tulságosan gazdag díszítésekkel. A Porta Capuanán kivül van az 1836-ban alapított Camposanto Nuovo egy nagyszerü, oszlopokkal körülfogott atriummal, amelyben az Angelinitől készített és a vallást ábrázoló szobor áll. A várostól É-ra vannak az I. sz.-ból eredő katakombák. Profán épületekben N. kevésbbé gazdag; a görög-római kornak nincsenek maradványai; a középkorból fenmaradt egy darab körfal és négy kapuív; ez utóbbiak közül kiválik a Porta Capuana, a renaissance egyik legszebb kapuja, Giuliano da Majano firenzei építőművész műve, amelyet 1484. Aragoniai Ferdinánd készíttetett. A Castello dell'Ovo egy kis sziklaszigeten, a mai alakjában Don Pedro del Toledo spanyol alkirály korából való; a hadi kikötő mellett fekvő Castello Nuovo 1283. Anjou Károly rendeletére épült, de későbben még kibővítették. A Castello Saint' Elmo 1343-ból, most katonai börtönül szolgál; kaszárnyái, sáncai és pincéi jórészt a sziklákba vannak ásva. A királyi kastély építését 1600-ban kezdték meg, 1873-41. egy tűzvész után helyreállították; külső homlokzatát dór és jóni oszlopok díszítik; fülkéiben márványszobrok vannak; fő lépcsője fehér márványból (1651) készült. A San Carlo-szinház, amelyet 1737. III. Károly Carasale Angelo által építtetett, Olaszország egyik legnagyobb operája. A városháza (Municipio) 1819-25. Gasse Lajos és István tervei szerint készült; kapubejáratát Roger és II. Frigyes szobrai díszítik. A hatalmas Galleria Umberto I. 1887-90. di Mauro római építőművész tervei szerint állítólag 22 millió lirába került, latin keresztalaku (147 m. hosszu és 122 m. széles); 57 m. magas kupolája üvegből és vasból van. A magánpaloták közül jelentékenyebbek: La Vicaria (Castello Capuano 1231-ből), jelenleg törvényszéki palota; a Palazzo Cuomo (a XV. sz.-ból) Filangeri Gaetano herceg gyüjteményeit foglalja magában; a nemzeti muzeum, amelyet Ossuna herceg alkirály lovaskaszárnyának építtetett és 1790. régiség- és képtárnak alakítottak át.

Közművelődési intézetek. Az első helyen a maga nemében páratlan nemzeti muzeum (Museo Nazionale, azelőtt Reale Bourbonico) áll; benne egyesítve vannak az egykori N.-i koronának és Rómából és Parmából való farnesei, a porticii és capodimontei palotáknak gyüjteményei és végül a herculanum, Pompeji, Stabiae és Cumae romjaiból kikerült régiségek, antik falfestmények, feliratok, márvány és bronzfaragványok, antik terracották, pompeji képek utánzatai, papyrustekercsek, antik üvegtárgyak, érmek, vázák, kis bronz-, arany- és ezüsttárgyak és ékszerek. Az egyetemet, amely 1780 óta a jezsuita-kollégiumban van elhelyezve, 1224-ben II. Frigyes alapította, 1229-ben már föloszlatták, 1234-ben újra fölállították, 1252-ben áttették Salernóba, de 1258. Manfred ismét visszahozta; 1860 óta újabb virágzásnak örvend; öt fakultása (filozofiai, jogi, matematikai, természettudományi és orvosi) és külön gyógyszerész-iskolája van; tanárainak és docenseinek száma 260, a hallgatóké 4600. Ezeken kivül van a városnak mérnökiskolája, állatorvosi és keleti akadémiája, királyi tudományos társulata 3 osztállyal (fizika-matematikai, politikai és moráltudományi, végül irodalom- és régiségtani osztály), tengerésziskolája, zene-konzervatoriuma és különböző közép- és népiskolája. Az egyetemi könyvtár, amelyet 1812. Murat alapított, 169 900 kötetből, 36 400 kisebb műből és több mint 100 kéziratból áll; a nemzeti könyvtár (1804 óta a közönség előtt is nyitva) görög és latin kéziratokban igen gazdag; magában foglalt 350 000 kötet könyvet, 150 000 kisebb iratot és közel 8000 kéziratot. A királyi nagy irattár egyike földünk leggazdagabb okirattárainak, 40 000 pergament- és 390 000 egyéb okirattal. Jótékonysági intézetei is elég gazdagok; legkiválóbb az Albergo de' Poveri vagy Reclusorio, amely 2000 személy befogadására alkalmas, továbbá egy nagyszerü lelencház, amely 400 000 frank évi jövedelemmel rendelkezik, az ospedale internazionale stb. N. környéke természeti szépségekben és ókori maradványokban rendkívül sokat nyujt. A legkiválóbb helyek: a Posilippo-hegy érdekes alagútjaival; a Grotta vecchia di Pozzuoli, amelyet alkalmasint Augustus idejében kezdtek és 1442. nagyobbítottak meg; az ezzel egyközüen húzódó rövidebb és alacsonyabb, 734 méter hosszu és 1882 és 1885 közt épített Grotta nuova di Pozzuoli, amelyen át a lóvasút visz Pozzuoliba; a Camaldoli kolostor hires kilátással; a kéngőzöket tartalmazó grották a Lago d'Agnano mellett; a szénsavas gázokkal telt kutya-grotta; Pozzuoli helység; a Monte Nuovo, amely 1538. földrengés következtében egy éjjel keletkezett; azután a gyönyörü fekvésü Castellamare és Sorrento; Procida, Capri és Ischia szigetek; az antik Bajae és Cumae romokban gazdag és festői környéke, maga a Vezuv, Herculanum, Pompeji, Portici és Caserta.

N. alapítója az itáliai legrégibb görög gyarmat, Cumae volt. A cumaeiek egy régibb görög teleptől ÉK-re alapították, amelyet eredetileg Parthenopénak, későbben pedig ellentétben az újonnan alapított és vele szoros politikai kötelékben álló gyarmattal, palaeopolisnak (ó-város) hivtak. Palaeopolis Kr. e. 326 után, midőn Qu. Publilius Philo a második szamnit háboruban mindkét várost elfoglalta, csakhamar hanyatlásnak indult. N. azonban, amely Kr. e. 290 óta állandóan római uralom alá került, megmaradt virágzó görög városnak. A keleti gótok uralmukat N.-ra is kiterjesztették, de 536. Belizár elfoglalta; ez idő óta az exarchatusnak volt része, mig II. Roger el nem foglalta, aki magát 1130. N. és Szicilia királyává koronáztatta (l. Sziciliai királyság, a két-).

Forrás: Pallas Nagylexikon