Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
naptár almanac
naptár calendar
naptár-karó... calendar wa...
naptári hón... calendar mo...

Magyar Magyar Német Német
naptár Kalender (r...

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Naptár

kalendárium (lat. calendae, l. o.), az év napjainak hónapok és hetek szerinti sorozata, illetve ezeknek jegyzéke, melyben azonkivül a megfelelő ünnep- és népnapok, a holdváltozások, a Hold járása, az évszakok kezdete, a fogyatkozások és esetleg más égi tüneménynek és - a különben értéktelen - időjárás foglalvák. N. néven jelöljük még az egyes népeknél általában dívott év- és időszámítást (l. o.) is, melynek alapja mindenütt az időnek a nap és éjen kívüli beosztásának szüksége volt. Ez a szükség már nagyon régi időben hozta létre a hónapot (l. o.), 29 vagy 30 napos, és az évet (l. o.) 354 vagy 365 napos hosszabb időközt; amazt a Hold fényváltozásai alapján, ezt a Nappal egyidejüleg kelő v. nyugvó csillagok visszatérésével határozhatták meg és tényleg már a legrégibb korban, Kr. e XIV-XVI. sz.-ban állapították meg az egyiptomiak az év közepes hosszát 3651/4 napra.

Ókori keleti népek

1. A hinduknál többféle N. volt használatban, igy volt 3651/4 napos napi év, 6 évszakra és 12 hónapra osztva, mely hónapok addig tartottak (29/31 napig), ameddig a Nap egy-egy állatövi csillagzatban tartózkodott; a napot a 60-as rendszer alapján osztották fel és napkeltétől napkeltéig számították; a divatozott szertelenségnél fogva az év az istenek egy napja és egy éje volt és az istenek éve 360 emberi évre rúgott és 12 000 isteni év képezte a Maha Yonga nevü nagy periodust. Volt aztán linisolar évük, mely 12 holdhónapból állott és körülbelül minden harmadik évben egy hónapot közbeiktattak, végre használtak - leginkább a nagy bolygókra vonatkoztatott - ciklikus kalendáriumot is.

2. Az egyiptomiaknál már a legrégibb időben a 365 napos év volt használatban, melyet 12 harminc napos hónapra osztottak 5 kiegészítő nappal, 1461 ily egyiptomi év 1460 juliani évnek felelvén meg, ennyi idő lefolyása után jöttek az éggel és évszakokkal ismét összhangzásba és ez volt (valószinüleg Thoth hóról elnevezett és a Sirius keltével összefüggő) sothiakus periodusuk. Az évek sorrendjét (mint az különben keleten általános) a fejedelmek uralkodásának évei szerint számították, csak Ptolemaios (Kr. u. II. sz.) a Nabonasszar-féle érát vezette be, mely a Kr. e. 748. évben kezdődik, később a 324. Kr. e. kezdődő filippi érát is használták. Az évszakokkal való egyezés miatt III. Ptolemaios Evergetes (Kr. e. 247-221.) az 5 kiegészítő naphoz minden 4-ik évben egy 6-ik napot csatolt. Az egyiptomiaktól való a hét; a napot estével kezdték. Kr. e. 25-ben Egyiptomban a juliani N.-t fogadták el, 1879 óta a Gergely-féle használatos.

3. A khaldeusoknak és babiloniaknak holdévük volt, de használták az egyiptomiakkal egyező 365 napos évet is; holdévük 354 és 360 nap közt ingadozott, kiegyenlítésül időről időre 13. hónapot fűztek hozzá. A khaldeusoktól ered a 223 szinodikus hónapra terjedő Saros (l. Időszak), valamint a Metonról nevezett 19 éves ciklus. Használt érájuk a Kr. e. 312. kezdődő Seleucidáké volt.

4. A persák legrégibb N.-áról az ékirásokban fennmaradt töredékekből csak annyit tudunk, hogy igen hiányos holdév volt; a Kr. e. IC. sz.-tól az utolsó szasszanida, Yezdegird haláláig (691-ig) az egyiptomiakkal közös szabad napévet (360+5 nap) használtak, melyet Kr. e. 309. ugy egyenlítettek ki, hogy 120 évenkint egy hónapot iktattak be. Ezt a persa évet, valamint a seleucidákét felváltó Yezdegird éráját az arabs, illetve mohammedán N. behozatala után is elfogadták az arabs csillagászok; sőt az a maradék tűzimádóknál Hindusztánban ma is fennáll. A persáknak hetük nem volt, minden napnak az tizedekről (géniuszokról) volt külön neve; a napot reggel kezdték meg. Már a mohammedán uralom alatt 1079. Dselal-Eddin (Melek sah) a róla elnevezett érát, nyolc csillagász közreműködésével megállapított 365 nap, 5 óra 48 perc 48 másodpercnyi évet vezette be, melynél minden 4-ik év 366 napos szökő év, de 7 vagy 8 ily 4 évi ciklus után az 5. év a szökő év, ugy hogy 70 évenkint 17 napot iktatnak közbe; általánossá azonban nem vált a dselal-N., annál kevésbbé lépett a mohammedán N. helyébe, de nyomára a nép közt még ma is akadhatni.

Sémita népek

A zsidok jelenlegi N.-a a IV. sz.-ból való; ezt megelőzőleg a mozaikus kor N.-áról csak annyit tudunk, hogy korán ismerték a hetet, 12 holdhónapból álló holdévük volt, és bizonyos évszakokat megkülönböztettek. A babiloni fogságból való visszatéréstől egészen a második templomnak Titus általi lerontásáig terjedő korban már megállapították nagyjában N.-ukat; igy az év kezdetét áttették Tisri 1-re; hónapjaiknak a ma is használatos, khaldéi eredetü neveket adták niszan, ijar, szivan, tamusz, ab, elul, tisri, marchesván, kiszlev, tebet, sebat, adar); a fő ünnepeket megkettőztették, de azért hasznavehető, ciklikus alakja csak a zsidók széjjelszóródása után keletkezett és azt általában Rabbi Hillel Hanaszinak (Kr. u. 358) tulajdonítják. Ő állapította meg a teremtés utáni első újhold idejét, a 19 éves holdciklust, az ünnepek rendjét és a hónapok hosszát. A zsidó N. éve kötött holdév (l. o.), hónapjaik felváltva 29 és 30 naposak, de a napévvel való egyeztetés miatt a 19 éves holdciklust, az ünnepek rendjét és a hónapok hosszát. A zsidó N. éve kötött holdév (l. o.), hónapjaik felváltva 29 és 30 naposak, de a napévvel való egyeztetés miatt a 19 éves ciklus 3., 6., 8., 11., 14., 17. és 19. éveiben egy 13-ik hónapot - veadar, 2-ik adar - szúrnak közbe és mivel e mellett még a marchesvánnak hol 29, hol 30 napja van, a zsidóknak 6-féle évük és pedig hiányos, rendes és feles közönséges, hiányos, rendes és feles szökő évük van, melyeknek tartama sorban: 353, 354, 355, 383, 384 és 385 nap. Mózes generációk szerint számított, később az Egyiptomból való kivonulás, majd a királyok uralkodása volt érájuk; a babiloni fogság után elfogadták a seleucidák éráját, mig végre Hillel a teremtés éráját vezette be, mely 3760 évvel Kr. e. fekszik.

Az arabok N.-a tiszta holdéven alapult, melyet Mohammed is elfogadott és mely azóta az iszlám évévé lett. Ez a tiszta holdév 12 hónapból áll, 29 és 30 nappal, ugy hogy az év 354 napos, de egy 30 éves cikluson belül a 2., 5., 7., 10., 13., 15., 18., 21., 24., 26. és 29. év szökő év 355 nappal, mikor az utolsó hónapnak Dsul-hedsének is 30 napja van. Az araboknak még az évszakok szerint a napra és éjre változó hosszuságú óráik voltak. A mohammedánok - törökök - már egyenlő órákat használnak, de a napot a Nap nyugtával számítják ők is; a hetet ismerik; tulajdonképi heti ünnepnapjuk nincs, hanem az 5-ik napot, a dsumát, nyugalomban töltik. Ünnepjük csak a nagy és a kis bajrám; amaz a böjti hónapra (ramadan) következik servval 1-én; ez a Mekkába való zarándoklás befejezése dsulhedse 10-én. A mohammedánok érája a hedsra (l. o.), 662 jul. 16., Mohammednek menekülése.

Görögök és rómaiak

1. A görögöknél is határozottan holdév dívott eredetileg és régen, legalább Solon már Kr. e. 594-ben Athénben ezt ugy rendezte, hogy - a már régen megkülönböztetett évszakokkal való egybehangzás végett - 4 évenkint 30 napos hónapot, egy második Poseideont iktattak be. Érájuk már ekkor az olimpiai volt (l. Éra), e mellett éveiket a királyok, majd archonok szerint számították; a 61. olimpiadban (Kr. e. 500 körül) Kleostratos már pontosabb eredményre jutott, amennyiben 8 éves ciklust, az oktaeteriszt, állapított meg, melyben a 3., 5. és 8-ik év 13 hónapos szökőév; itt 8 holdévben 90 szökőnap lévén, egy év hossza 354+111/4 = 3651/4 év. Majd Kr. u. 432. Meton a róla nevezett 19 éves ciklus alapján (l. o.) az enneadeketeriszt vezette be, mikor a 19 holdév közül a 3., 5., 8., 11., 13., 16 és 19-ikbe egy-egy 30 napos hónapot iktattak be. Ezen némileg Callipos változtatott, de lényegileg ez maradt a N. a juliáni N. behozataláig. Hasonló berendezésü volt a többi görög államokban is. A hetet a görögök nem használták, hanem a hónapot három dekadra osztották.

2. A rómaiak N.-a eleinte az albánoktól átvett 10 hónapos éven (melynek némelyek szerint 304, mások szerint 360 napja volt) nyugodott, mely azonban Numa Pompilius alatt (Kr. e. 717.) 355 napos, 12 hónapból álló holdévvé lőn; ezek a hónapok voltak: március, április, május, junius, quintilisz, sextilisz, szeptember, október, november, december, januárius és februárius, mely utóbbinak 23-a (a terminaliák) után minden második évben (a görögök mintájára) egy 22 vagy 23 napból álló hónapot, a mercedoniust, iktatták közbe. A rómaiak éveiket már korán a város (Róma) építésétől, Kr. e. 754. számították; egyes, rendszerint az évszakokkal összefüggő és vallási ünnepeket meghatározott napokon Feriae címen tartottak meg (latinae F., Cerealia április 12-19. stb.); a hónapok bizonyos napjait határozott néven jelölték és a többi napok számolását ezekhez kötötték. Igy a hó első napja a Calendae, márc., máj., jul. (quintilisz) és októberben a 7-ik, a többiben az 5-ik Nonae, amazok 15-ike, a többiek 13-ika az Idus, melyektől visszafelé számítottak, oly módon, hogy p. pridie Calendas Februarias a. m. január 31.; a. d. III. Idus Julius a. m. julius 13.; a. d. IV. Nonas Septembres a. m. szept. 2-ika. Kezdetben a rómaiak a hónapot nem osztották kisebb részekre, később a hetet megtaláljuk náluk.

Juliáni és Gergely-féle (keresztény) naptár

A tropikus év átlagos hossza 365 nap 5 óra 48 perc 46,17 másodperc, ennélfogva a 365 1/4 napos év 11 perc 14 másodperccel hosszabb; a rómaiak éve azonban - négy év 4355+22+23 (1465 nap lévén - 3661/4 napos volt és igy a kelet körülbelül 65 évenkint 1-1 nappal visszamaradt. Ehhez járult, hogy - különösen a decemvirek utáni időkben - a pontifexek nagyon önkényüen iktatták közbe mercedoniust, ugy hogy a római N. teljesen összezavarodott és Kr. e. 47. a mercedonius 23 napján tul még 67 napot tért el a tropikus évtől. Ekkor Julius Caesar Sosigenes alexandriai csillagász és M. Flavius scriba közreműködésével bevezette a 3651/4 napos luniszolár évet, a város építése utáni 708-ik (Kr. e. 46.) évet pedig febr. 23-ika után 23 és 67 nappal egészítette ki (annus confusus). Igy január 1-eje a téli napfordulat utáni újholdra esett és a tavaszi napéjegyenlőség márc. 24-ikre jutott. Egyben Julius Caesar elrendelte, hogy az év 365 napból álljon a hónapoknak ma is szokásos hosszával, de az 1/4 nap miatt minden 4-ik évben a február 23-ika után 1 nap iktattatik közbe, ezért hivták a szökőévet bisextilis-nek, mert febr. 23-ika a 6-ik nap volt március kalendáitól számítva és ezt kettőztették. Ez volt a juliáni N., melyet a kereszténység is elfogadott, sőt nagy részben ma is követ.

Azonban a már említett 11 perc 14 másodpercnyi eltérés miatt 129 évben már 1 napot eltért a Nap járásától és Kr. u. 325. a niceai zsinatkor a tavaszi napéjegyenlőség már március 21-ikére esett. Tudvalevőleg ezt a keltet fogadta el a niceai zsinat a tavaszi napéjegyenlőségre a husvét meghatározásánál, de már néhány század mulva megint korábbra esett, minek az okát, t. i., hogy az év kelleténél hosszabb, azonban csak később ismerték és a XV. sz.-ban d"ailly P. és Cusa Miklós biboros ajánlották először, hogy a juliáni N.-ból többnapot ki kellene hagyni, hogy az equinokcium ismét márc. 21-ikére essék. Már 1474. IV. Sixtus pápa Regiomontanust (l. o.) meg is bizta a N. javításával, de Regiomontanus hirtelen halála folytán ekkor elmaradt a N. javítása, melyet csak egy századdal később vitt keresztül XIII. Gergely pápa. Lilius Alajos kalabriai csillagász, Clavius matematikus, Ciaconus, Danti és másokból álló bizottságot hivott össze és az elsőnek javaslatát elfogadva, 1582 febr. 14. kelt bullájával rendezte a keresztény N.-t. A niceai zsinat óta ismét 10 nappal ment vissza a tavaszi napéjegyenlőség; Julius Caesar óta - mert kevés hija 13-szor 129 év mult el közben - összesen már 13 nappal. Hogy tehát a tavaszi napéjegyenlőség ismét márc. 21-én legyen, Gergely elrendelte, hogy 1582-ben okt. 4-ike után okt. 15-ikét irjanak és egyúttal az év hosszát az Alfonz-féle táblák (l. o.) alapján 365 nap 5 óra 49 perc 16 másodpercnek vette fel és ehhez mérte a használandó év hosszát. 400 ily év ugyanis 146 097 nap 26 perc és 40 másodperc, mig 400 juliáni év 146 100 nap, tehát 400 évben 3 nappal több. Ennélfogva Gergely elrendelte, hogy ugyan továbbra is minden 4-ik év, t. i. melynek évszáma 4-gyel osztható, 366 napos szökőév legyen, de a százados évek, 1600, 1700 stb. közül csak azok, melyek 400-zal oszthatók, tehát 1600 szökőév, de aztán 1700, 1800 és 1900 közönséges évek maradnak. (Századunkban ezért a folyó 1896. év az utolsó szökőév.) Igy tényleg 400 évben csak 97 napot iktatunk közbe és a Gergely által felvett évhosszal szemben tényleg csak évezredek után mutatkoznék némi eltérés, amint azt különben a pápai bizottság is tudta, de a csekély különbségre joggal már nem volt tekintettel. Nagyobbakká válik az eltérés, ha a Gergely-féle N. évét a tropikus év tényleges hosszával vetjük egybe; ekkor ugyanis szemben az 146 096 nap 21 óra 7 perc 8 másodperccel a Gergely-féle év még 26 másodperccel nagyobb, mi 3300 évben tesz egy napot. Ezért Delambre azt ajánlotta, hogy minden 3600 évben egy szökőnap maradjon ki, Heis minden 3200-ik évet proponálta erre, de döntés e tekintetben nem történt. Az új vagy Gergely-féle N.-t a mondott időben elfogadták Olaszországban, Spanyolországban, Portugáliában és franciaországban és Németalföld katolikus réseiben; 1583-ban Svájc katolikus kantonjaiban, 1586. Lengyelországban, 1587. hazánkban. 1699. a protestáns Németország is hozzájárult, valamint Dánia, 1701. Svájc protestáns kantonjai, kivéve Glarust, Appenzellt és Graubünden egy részét, hol csak 1798. tértek át a Gergely-féle N.-ra; Anglia 1752., Svéd- és Norvégország 1753., Oroszország, Görögország, a balkáni-félszigeti államok, valamint az afrikai és keleti keresztények azonban megmaradtak a juliáni N. mellett és bár többször tétettek ez iránt kisérletek, nem hagyják el azt. Mivel a juliáni N.-ban 1700 és 1800 szökőévek, e században a két N. közti különbség 12 nap és ez 1900 márc. 1-ével 13 napra fog emelkedni. Juliáni N. szerinti keltezéseknél vagy hozzá szokás tenni: ónaptár szerint vagy a kétféle keltet egymás mellé irni, p. febr. 24/12-ike.

A keresztény végleges megállapodásával a rómaiaktól átvett juliáni N.-t a keresztény vallási szokásokhoz kellett hozzáidomítani és e célból különböző megjelölésekhez és ciklusokhoz fordultak. Igy támadt mindenekelőtt a vasárnapi betü és a napkör. Ha valamely év napjait január 1-ével kezdve sorban az a, b, c, d, e, f és g betükkel jelöljük meg, akkor ugyanahhoz a betühöz a hét ugyanazon napja is tartozik, a vasárnapokra is tehát az egész évben ugyanaz a betü esik. A közönséges év ugyanazon nappal végződik, mint amilyennel kezdődik, a vasárnapi betü tehát évről évre egy hellyel visszamegy; a szökő évek azonban ezt a rendet megbontanák, mert azoknál két hellyel megyen; hogy ez ne történjen, a szökő évben febr. 23-ának és 24-ének ugyanazt a betüt adjuk, miáltal a szökő éveknek 2 vasárnapi betüjök van, az egyik febr. 23-a előtt, a másik utána érvényes. A vasárnapi betük sorrendje ezek szerint 47 = 28 évenkint ismétlődik és ez a 28 év a napkör, melynek első évéül a Kr. e. 9. évet vették és innét van az a szabály, hogy valamely évnek napkörét megtaláljuk, ha a 9-cel nagyobbított évszámot 28-cal elosztjuk, a maradék vagy ha ilyen nincs, 28 a napkör. A Kr. e. 9. év hétfővel kezdődvén és szökő év lévén, a juliáni N.-ban 1 napkörhöz mindig GF vasárnapi betü tartozik és ebből közvetlenül világos a következő összefüggés a napkör és vasárnapi betük közt a juliáni N.-ban:

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

14

Napkör

GF

E

D

C

BA

G

F

E

DC

B

A

G

FE

D

vasárnapi betű, juliáni

ED

C

B

A

GF

E

D

C

BA

G

F

E

DC

B

Vasárnapi betű, Gergely-féle

 

15

16

17

18

19

20

21

22

23

24

25

26

27

28

Napkör

C

B

AG

F

E

D

CB

A

G

F

ED

C

B

A

Vasárnapi betű, juliáni

A

G

FE

D

C

B

AG

F

E

D

CB

A

G

F

Vasárnapi betű, Gergely-féle

A Gergely-féle N.-ban a vasárnapi betü természetszerüleg annyi betüvel van eltolva, ahány nap héten felül a különbség a két N. közt, e században tehát 12, illetve 5 vagyis GF-nek megfelel ED stb. 1900-tól fogva GF-nek FE stb. fog megfelelni. 1896. a napkör 1 (1896 + 9 = 1905 = 28×68+1); a vasárnapi betü: ED a Gergely-féle, GF a juliáni N.-ban. Átvették továbbá a római császárok adófelvétel céljából bevezette 15 éves ciklus, melynek kezdetét időszámításunk előtti 3-ik évre tesszük. Azt a számot, mely megmutatja, hányadik az illető év ezen ciklusban, római adószámnak nevezzük és megkapjuk, ha a 3-mal nagyobbított évszámot 15-tel osztjuk, a maradék a római adószám; 1896-ra 9. A vasárnapokon kivüli ünnepek közül tudvalevőleg legfontosabb a keresztény N.-ban a változó ünnepek meghatározása. Ezek mind a husvéttól függnek, erről pedig a niceai zsinat kimondta, hogy a tavaszi napéjegyenlőség utáni holdtöltére következő vasárnapon tartandó; ha ez a holdtölte vasárnapra esik, a husvétot a következő vasárnapon kell megtartani. Hogy azonban ne kelljen mindig évről évre meghatározni a tavaszi napéjegyenlőség utáni holdtöltét, behozták az epaktákat (l. o.). 19 juliáni év alig tér el 11/2 órával 235 szinodikus hónaptól; 19 év után tehát a Hold fényváltozásai ugyanazon sorrendben ismétlődnek, ezen cikluson belül pedig - mivel 12 szinodikus hónap 10 nap és 21 órával rövidebb mint egy év - évenkint 11 nappal visszamaradnak. Az epakta már most a Holdnak kora jan. 1., vagyis az a szám, amely az ó-év utolsó újholdja óta lefolyt napokat jelzi, ez évenkint 11-gyel nagyobbodik; amint ez a szám 30-nál nagyobb, 30-at le kell vonni, kivéve a XIX. epaktánál, melynél csak 29-et vonunk le, hogy megint az 1.-re jőjjünk vissza.

Az epaktáknak ezen 19 éves ciklusa a holdkör és az a szám, mely megmutatja, hogy hányadik valamely év ebben a ciklusban, az u. n. aranyszám (l. o.); ezt az eddigiek szerint megkapjuk, ha az 1-gyel nagyobbított évszámnak 19-cel való maradékát vesszük; ha a 19 teljesen benfoglaltatik, akkor az arányszám is 19. Az egyházi (v. a N.-ban juliánusnak nevezett) epaktáknál I aranyszámnak XI epakta felel meg; a N.-javításkor 10 nap kiesvén, ez az epakta I-re szállt le a Gergely-féle N.-ban; 1700. pedig 0-ra (v.*-gal is jelöltetik), mert kiesett a szökő nap (ez a napegyenlet); 1800. ismét kiesett egy szökő nap, de hozzájött a holdegyenlet; ugyanis 235 szinodikus hónap 11/2 órával vagyis 1/16 nappal kisebb mint 19 év, tehát 16×19 = 304 évben éppen egy teljes nappal tér el, tehát 300 évenkint ismétlődő korrekció a holdegyenlet; ez állván fenn 1800., a Gergely-féle epakta változatlan maradt, 1900-tól fogva azonban - a napegyenlet állván fenn - a jelen században fennállottól el fog térni, s a jövő században az aranyszám és epakták közti összefüggés ez lesz:

Aranyszám

Juliáni

Gergely

Aranyszám

Juliáni

 Gergely

 

epakta

 

epakta

1

XI.

XXIX.

11

I.

XIX.

2

XXII.

X.

12

XII.

*

3

III.

XXI.

13

XXIII.

XI.

4

XIV.

II.

14

IV.

XXII.

5

XXV.

XIII.

15

XV.

III.

6

VI.

XXIV.

16

XXVI.

XIV.

7

XVII.

V.

17

XIII.

XXV.

8

XXVIII.

XVI.

18

XVIII.

VI.

9

IX.

XXVII.

19

XXIV.

XVII.

10

XX.

VIII.

 

 

 

A jelen században még érvényes epakták szerint az 1896-ik évre - az aranyszám 16 lévén - a juliáni epakta XXVI., a Gergely-féle XV. Ismerve az epaktákat, illetve aranyszámot, megtaláljuk a husvét határát, vagyis a husvétot megelőző holdtölte idejét. A juliánus kalendáriumban - közvetlen megfigyelés szerint - az 1. aranyszámhoz április 5-e tartozik, a Gergely-féle N.-ban ehhez az aranyszámhoz a XVIII. és XIX. században a 0 epakta tartozik, azaz újhold újévre esik és igy 33/2 hónap, vagyis 103 nap multán van a husvéthatár, azaz ápr. 13. Minthogy az epakta évenkint 11 nappal marad vissza, a husvéthatár is évenkint 11 nappal megy vissza; ha azonban március 21. elé jut, 30 napot hozzá kell adni.

Az epakta, vasárnapi betü és husvéthatár közti összefüggés a következő, mely azonban a tulajdonképeni juliánus epaktára, tehát a 3-mal kisebbített egyházi epaktára érvényes:

[ÁBRA]

Igy 1896. az aranyszám 16, a juliánus epakta XXVI, vasárnapi betüjele (febr. 24. után) F, a husvéthatár (XXIII-nak megfelelően) márc. 21.: C vagyis csütörtök és igy husvét márc. 24-re esik; a Gergely-féle N.-ban az epakta XV, a vasárnapi betü D, a husvéthatár márc. 29. D, tehát szintén vasárnap és igy husvét ápr. 5-e. Minthogy márc. 21-ike a legkorábbi, ápr. 18-ika a legkésőbbi husvéthatár, a Gergely-féle N.-ban husvét nem eshetik márc. 22 előtt és nem ápr. 25-ike után; amaz volt 1818., ez 1886. E században a husvétok 1897-től sorban ápr. 18, ápr. 10, ápr. 2 és ápr. 15-re esnek. Sem az egyházi, sem a juliáni husvéthatár nem esik mindig egybe a csillagászati holdtöltével, de még a Gergely-féle is eltérhet egy nappal, igy p. 1876. tényleg ápr. 8-ára, szombatra, esett a holdtölte és igy ápr. 9-ének kellett volna husvétvasárnapnak lennie, mig a ciklikus számítás alapján ápr. 16. ünnepelték. Ezért a protestánsok Németországban az asztronomiai holdtölte szerint állapították volt meg a husvétot és 1724 és 1744. egy héttel tényleg előbb tartották mint a katolikusok, de az 1776-iki birodalmi határozat alapján ők is az epakták alapján való számítást fogadták el. Jelenleg a husvétot már csak a Gauss adta szabállyal számítjuk, mely a következő: ha N az évszám és a ennek 19-cel, b a 4-gyel, c a 7-tel, d a (19 a+m)-nek 30-cal, e a (26+4c+6d+n)-nek 7-tel való osztásánál fellépő maradékok, akkor a husvét márc. (22+d)+e)-ike. A juliánus N.-ban m = 15, n = 6; a Gergely-félében e században m = 23, n = 4; a XX. és XXI. századokban m = 24, n = 5; általában m 1-gyel nő, ha az epakta 1-gyel fogy, n 1-gyel nő a közönséges százados évekkel.

A húsvéttal függnek össze a változó ünnepek, ezek közül a legfontosabbak: áldozó csütörtök a husvét utáni hatodik hétben, a husvét utáni hetedik vasárnap pünkösd, az erre következő a Szentháromság vasárnapja, melyre jövő csütörtök az úrnapja. A karácsony előtti 4-ik vasárnap advent első vasárnapja. Az állandó ünnepek között a fontosabbak: vizkereszt (jan. 5.), karácsony (dec. 25.), Péter és Pál (jun. 29.) és Magyarországban Szt. István király (aug. 20.).

A francia forradalmi naptár

A francia konvent 1793 okt. 6. kelt határozatával az 1792. év őszi napéjegyenlőségével kezdődő évet állapított meg, melynek 10 hónapja 30 napos volt és ehhez járult 5 (a szökő években 6) kiegészítő nap, jour complémentaires v. sansculottides, melyeknek neve volt: fete des actions, fete du génie, fete du travail, fete de l"opinion, fete des récompenses és (szökő évben) fete de la révolution. Szökő évet szintén minden 4-ik évben tartottak, ez a 4 évi időköz egy franciade volt, időről időre azonban a franciadenak 4 közönséges évből kellett volna állania. Az év vendémiairerel kezdődött és a fructidorral végződött, illetve az erre következő sansculottidesokkal. Az egyes hónapokon belül 3 tiznapos dekade volt; az egyes napok különböző, többnyire mezőgazdasági tárgyak szerint voltak elnevezve, mi mellett a dekadeokon belüli sorrendjük szerint is volt nevük: primidi, duodi, tridi, quartidi, quintidi, sextidi, septidi, octidi, nonidi és dekadi; az utóbbiak voltak a nyugalom napjai. A francia forradalmi N. hosszu életü nem volt, Napoleonnak 1805 szept. 9. kelt rendeletével 1806 jan. 1. megszünt és helyébe ismét a Gergely-féle N. lépett.

Örök N. az év egyes napjaira készült oly összeállítás, melyben a vasárnapi betük és epakták vagy aranyszámok ugy vannak csoportosítva, hogy bármely évre az egész N.-t meg lehet csinálni. A juliánus N.-ra ily örök N.-t egyszer s mindenkorra készíthetni, azonban a Gergely-félére csak egyes századokra érvényes. Ilyenféle 400-tól 2400-ig terjedő örök N.: Kulik J. F., Der tausendjä Kalender (Prága 1834), mely a zsidó és török N.-t is magában foglalja; magyar nyelvü a Gárdonyi Gézáé (1894).

Az ókori népek N.-ai rendesen kőbe vésetten maradtak reánk, vagy az egyiptomiaké papiruszokon; a rómaiak N.-ait márvány- és viasztáblák, valamint a kéziratok tartották fent. Mig a mai N. alakja nem jutott használatba, a legfontosabb napokat hónapok szerint latin versekbe szedték össze, melyeket a kezdő szavakról Cisio Janus néven neveztek. Abban a korban a dátumokat majdnem kizárólag ünnepektől és szentek névnapjaitól számították, ennélfogva ezeket a napokat állították ugy egybe a Cisióban, hogy az egyes szótagokról mindjárt meg lehetett tudni a keletet; hónaponkint ugyanis két-két hexameterbe sorolták a fontosabb ünnepnapokat és szenteket, ugy hogy minden napra egy szótag és az illető név kezdő szótagja a hónap megfelelő napjára esett. Maga a Cisio szó a Circumcisio Christi-t jelentette, a Janus pedig mutatta, hogy január 1-éről van szó; természetesen ugy a versmérték, mint a hónap napjainak száma miatt kellett az egyes neveken rövidíteni; a 6. szótagnak: vizkereszt, epifania miatt Ep-nek kellett lennie. Egyik Cisio p. igy kezdődött: Cisio Janus Epi sibi vendicat De Felie Mar An Prisca Fab Ag Vincen Tim Paulus nobile lumen, ami kiegészítve igy szól: Circumcisio Januarius Epiphania sibi vendicat Octava Felicis Marcelli Antonii Prisca Fabiani Agnetis Vincenti Timotheus Paulus nobile lumen. (V. ö. Heinrich Gusztáv, A Cisio Janus történetéhez, Egyet. Philologiai Közlöny III. évf. 1879.) A legrégibb Cisio a Beharn-féle a XIII. sz. első feléből. A magyar Cisiók legrégibbje a Peer-codex XVI. sz.-beli kéziratos Cisiója; 1580. állítólag Joannes Regiomontanus német Cisióját magyar fordításban ki is nyomtatták, azonban a reánk maradt legrégibb nyomtatott magyar Cisio 1592. Debrecenben jelent meg ezen a címen: «Cisio Magyar nyelven rendt szerint napoknak meg szamlalasarol igazan rendeltetett. Adattatott ez melle az világ teremtéseitől foguan valo rövid Chronica». A XVIII. sz.-ban is még a keltet a szentek nevéről nevezték és azért a Cisiót még mindig tanították kivülről, főleg a régieket, és csak a XVIII. sz. elején tudták a tulajdonképeni N.-ak kiszorítani a Cisiókat, melyek neve nálunk Csizió formájában ugy a kalendáriumokra, mint álmoskönyvekre még azontul is fennmaradt. Azonban a csiziók mellett a mai értelemben vett N.-akhoz közelebb és közelebb álló N.-ak is már jó korán keletkeztek. Igy a legrégibb nyomtatott N. 1439-ből való, Johannes de Gamundiáé, 2 folio alaku fatáblára metszetten; az eddig ismert legrégibb nyomtatott magyar kalendárium címe: «Kalendariom Az égnek forgásabul megismert es el rendelt praktikaiual eggietemben, es mostani urunk Jesus születesse vtán MDLXXI esztendőre Curelouiai Szaniszló Jacobeus mester Crakkai academianak Astrolog. indicioma szelrent. E. G. altal magiarra fordetatoth, Stainhofer Gáspar altal Beczben niomtatott az felseges Rom. Chászar kegielmes engedelmeből.« MInden középkori és még későbbi N.-ban is a ma szokásos dolgokon kivül még az u. n. praktikák is bent vannak, azaz az egyes napok asztrologiai jelentősége, hogy t. i. mikor jó eret vágatni, mely napokon kell hashajtót bevenni, melyeken és mit elvetni, mikor fürdeni stb. Ezekhez kell a mági emlékben maradt százéves N.-t is sorolni, melyet először 17800. Knauer apát adott ki és melyben asztrologiai maradványokon kivül számos babona, népszokás és főkép időjárási szabály van, melyet máig sem lehetett kiküszöbölni, épp oly kevéssé mint az u. n. uralkodó bolygót. A francia forradalom hatásaként jelentkező népszerüsítős ismeretterjesztő törekvés egyik leghatárosabb eszközül a N.-t ismerte fel s lassankint egész N.-irodalom fejlődött. Hazánkban ily értelemben a lőcsei kalendárium volt sokáig a leghiresebb (l. még Almanach). Manapság már minden rendnek és rangnak, hivatásnak külön N.-a van. A N.-készítés módját, mint az időszámítás (l. o.) egy fejezetéét, a kronologiai könyvek tanítják; de vannak ezt külön felölelő könyvek: igy első sorban: Littrow I. J., Kalendariographie (Bécs 1828); Foerster W., Die unveränderlichen Tafeln des astr. und chron. Theils des kön. preussischen Normalkalenders (Berlin 1873) és Die veränderlichen Tafeln stb. (u. o.).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is