Narses
I. Justinian görög keleti császár hadvezére, születésének
éve kétes, megh. Nápolyban 568 körül. Mint hadifogoly került a császári
palotába s fokozatosan emelkedve a levéltárak őrévé, főkamarássá és a magán
kincstár felügyelőjévé lett. 538. Belizár támogatására 7000 emberrel Itáliába
küldték, hol Ariminumot felszabadította; midőn azonban Belizár Urbinót
körültáborozta, N. seregével tőle különvált s Emilia tartományt kerítette
hatalmába. E miatt a két hadvezér között viszály támadt és ennek következtében
a már félig legyőzött keleti gótok újra életre ébredtek, míg a burgundok
Milanót elfoglalták. Justinian császár erre N.-t 539. visszahivta; Belizár
kegyvesztése és visszahivása után 552 elején azonban N. tekintélyes haderő élén
újra Itáliába küldetett, hogy Totilas gót királyt győztes előnyomulásában
feltartóztassa. Ezt a feladatot N. szerencsésen meg is oldotta; 563. pedig az
utolsó gót királyt Tejast és hadait verte meg a Laktari hegy alján
(Campaniában) vívott háromnapi csatában és ezzel a keleti gótok hatalmának vége
volt. Midőn 554. Buccelin és Leutharid vezérlete alatt frank és alemann törzsek
törtek be Itáliába, N. Casilinumnál ezeket is legyőzte és az egész félszigetet
a görög iga alá hajtotta. Erre diadalmenetben vonult be Rómába, a császár pedig
jutalomképen Itália helytartójává nevezte ki. Midőn II. Justinus őt 567. ezen
állásától megfosztotta, N. Nápolyba költözött. V. ö. a kelet-római császárság
és I. Justinianról szóló munkákat; Gregorovius, Gesch. Der Stadt Rom I.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|