Navaratil Imre
(szalóki), orvos és egyetemi tanár, szül. Budapesten
1834. Pesten tanult, s az egyetemen műtőnövendék volt néha Balassa klinikáján.
1858. orvosdoktori, 1860. műtői oklevelet kapott; majd hosszabb tanulmányutakat
tett Bécsben, Berlinben, Franciaországban és Angliában. Hazatérve, Czermák
tanár buzdítására a gégetükrészettel foglalkozott s 1865. az orvosok egri
vándorgyülésén egy értekezés kiséretében bemutatta egyszerü és igen célszerü
gége-villamégetőjét: ugyanezen évben habilitáltatta magát a budapesti egyetemen.
Kezdeményezésére a főváros külön rendelőhelyiséget állított föl a
Rókus-kórházban gégebetegek számára; az ott kezelt betegek száma most évenkint
átlag 3500. Ezután irta Gégebajok c. nagyobb munkáját (1866), melynek egy része
németül is megjelent. 1867. irta az Orrtükrészet és Sebészi műtéttan c. műveit,
melyek e nemben az elsők magyar nyelven; közben számos hazai és külföldi
folyóiratba dolgozott, s irta: Gégesebészeti adatok, mely németül is
(Laryngologische Beiträge, Lipcse 1870) megjelent. 1872-ben nyilv. rendk.
tanári címet kapott, 1874. a barakk-kórház sebészfőorvosává nevezték ki; ez
időtájt fordította le Emmert nagyobb sebészeti munkáját, s adta ki Sebészeti
adatok c. művét és 1878. a Szt. Rókus-korház sebészfőorvosává nevezték ki.
Ekkor az agybántalmakkal is kezdett foglalkozni (Beiträge zur Hirnchirurgie,
1878-89), s 1887. a brüsszeli nemzetközi kiállításon kitüntették
«gégeszortágító»-ját. Harminc évi működése alatt s a tudomány terén szerzett
érdemeiért a király nyilv. rendes tanári címmel és jelleggel ruházta föl
(1892), a következő évben pedig nemességet adott neki és maradékainak. N. több
tudományos és közhasznu egyesületnek rendes, igazgató és tiszteletbeli tagja;
1894. a római nemzetközi kongresszuson a gégészeti osztály tiszteletbeli elnöke
volt; a magyar fül- és gégeorvosok egyesületének elnöke, a honvédorvosi
szünidei ismétlő tanfolyam előadó tanára stb.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|