Naxosz

(Naxia), a Kikladok legnagyobbika a szigetcsoport DK-i végében, 49 km.-nyire Szirától 448 km² területtel, (1889) 15 572 lak. Nagyobb részét hegyek takarják, amelyek É-ról D-re a K-i part közelében húzódnak el és oldalaikon gnájszból, felső részeikben pedig mészkőből állanak. A hegycsúcsok közül a legmagasabbak Koronisz, Fanari és Zia (1007 m) a legnagyobb. Legszebb árnyékos völgye a drimalia. Fő termékei a különféle gyümölcsök, gabona, bor és olaj. Miként az ókorban, jelenleg is a fő kiviteli cikk a horzsakő (1888. 587,720 frank értékben). A sziget fővárosa, N. a Ny-i partnak északi felében ugyanazon helyen áll, mint az ókori N., egy domb lábánál, amelyen az ókorban az akropolisz, a középkorban pedig egy megerősített kastély volt. A sziget legrégibb lakói állítólag a trákok, később a kariaiak és azután jóniaiak voltak. Már korán virágzó ország lett; Kr. e. a VI. sz.-ban Lygdamis nevü zsarnok uralkodott benne. Rövid ideig a persák uralma alatt állott. Kr. e. 466. az athéniek uralma alá került. 376. partjai mellett Chabrias fényes győzelmet aratott a lakedemoniak hadain. Későbben felváltva egyiptomi és rodusi uralom alatt állott. A Mithridates elleni háboruban a rómaiak foglalták el. Ezután megszünt jelentékenyebb szerepet játszani mindaddig, mig 1207. Marco Sanudo velencei hajóvezér el nem foglalta. Ezután 1566-ig önálló hercegségnek volt középpontja, amelyben eleinte a Sanudo-, későbben a dalle Carceri-, végül a Crispo-család uralkodott. 1566. török uralom alá került. Görögország felszabadulása után Parosszal együtt a Kikladok nevü nomarchia egyik eparchiáját alkotja, amelynek (1887) 23 500 lakosa van. V. ö. Dugit, N. et les établissements latins de l'Archipel (Páris 1867); Curtius, N. (Berlin 1846); Miliriakisz, Kikladika (új-görögül, Athén 1864); Sauer, Altnaxische Marmorkunst (1892).

Forrás: Pallas Nagylexikon