Nefrektomia

(gör.), vesekimetszés, az a sebészeti operáció, mellyel a beteg vesét egészben eltávolítják. Az első ilyen operációt Simon G. heidelbergai sebésztanár végezte 1869. Azóta mind nagyobb számmal végezik a sebészek s ma már a bevett operációk sorába tartozik. Hazánkban Réczey Imre budapesti sebészettanár végezte először 1880. A vesekimetszést végzik leginkább vesedaganatok miatt (rák), ritkábban vesekőnél (l. Neftrotomia), vesesérüléseknél, vesevizkórnál (hidronefrózis). Csak akkor szabad végezni, ha előre meggyőződést szerezhettünk arról, hogy a) van második vese is (néha ugyanis hiányozhatik az egyik vese), b) hogy a másik vese teljesen ép. A N. mindig súlyos operáció, melynek kimenetelére lényegesen befoly az a körülmény, hogy a kimetszett vese ép volt-e vagy beteg. Mig az első esetben az operáció halálozása alig tesz ki 35%-ot, addig a beteges vese kimetszésénél a halálozás 45-47%-ra emelkedik. A N. vagy a hasüreg megnyitásával hajtatik végre (intraperitonealis modor) vagy az ágyéktájon készített metszéssel (lumbalis vagy extraperitonealis modor, melyet Czerny módosított a lágyéktájon végezendő metszés ajánlásával). Az operáció után a másik vesének kell a kimetszett vese működését is átvenni s azért a beteg további sorsa attól függ, milyen fokban képes erre a megmaradt másik vese. Rendesen egy hét alatt beáll ezen pótló veseműködés s igy ha a beteg az első hetet átélte, jogunk van felgyógyulását várni. A gyógyulás többnyire egy hónapra terjedő időt kiván. V. ö. Réczey Imre, A vesekiirtásról (Budapest 1882).

Forrás: Pallas Nagylexikon