Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Négyesy... ----

Magyar Magyar Német Német
Négyesy... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Négyesy

László, esztetikus, nyelvész, irodalomtörténetiró, szül. Szentesen (Csongrád) 1861 márc. 6-án. Középiskoláit u. o. és Egerben, felsőbb tanulmányait a budapesti egyetem bölcsészeti karán és Bécsben végezte. Már egyetemi hallgató korában mutatkozott kiváló tehetsége a művészetek osztályozásáról irt értekezésében s korán megkezdett verstani vizsgálódásaiban. Budapesten szerezte meg tanári és doktori oklevelét. 1885. az egri kat. főgimnáziumhoz hivták meg helyettes tanárnak, s már a második iskolaév közepén rendes tanárrá léptették elő. 1887. az akkori állami kezelésbe vett szolnoki főgimnázium rendes tanárává, 1891. a budapesti tanárképző intézeti gyakorló főgimnázium rendes vezető tanárává nevezték ki. 1893. a budapesti tud. egyetemen az irodalmi segédtudományok (költészet- és szónoklattan, stilisztika) magántanárává habilitálták. A m. tud. akadémiának 1896-tól levelező tagja és tagja a magyar pedagogiai társaságnak is. Szerkeszti és nagyrészt irja e Lexikon magyar irodalmi, poetikai és retorikai cikkeit. 1896 óta szerkesztője a pedagogiai társaság folyóiratának, a Magyar Paedagogiának. Főleg a verstan az, melyet eddig legkitartóbban művel. A természetes magyar versmondás két tüneményét, az ütemegyenlőséget és ütemfeleződést a tudományos ritmika elveinek alkalmazásával önálló elméletben fejtegeti. Idevágó művei: A magyar verselmélet kritikai története (Kisfaludy-társaság Évlapjai, XXI. kötet s külön is, 1887); A magyar vers (Általános verstani elvek. A magyar vers szerkezete, Eger 1887) és Magyar verstan (Budapest 1886). A Kisfaludy-társaság 1889-ik évi pályázatán A mértékes magyar verselés története (A klasszikai és nyugat-európai formák irodalmunkban) című munkája elnyerte a Lukács Krisztina pályadíjat (Budapest 1892). E körbe vág még számos értekezése (Az ugor összehasonlító verstanról, Budenz-Album, 1884; A verstan-tanítás módszeréről, Tanáregyl. Közl. 1888; Verstani kérdések, Nyelvőr 1890 stb.). A magyar verselméletnek, valamint a nyugat-európai és klasszikus versformáknak a mi irodalmunkban fejlett történetét további tudományos vizsgálódások számbavehető és veendő alapjául ő irta meg először. A mellett nyelvészeti dolgozatokkal is foglalkozik. A szegedi nyelvjárás c. értekezése (Nyelvőr 1886) az akadémiai Sámuel-díját nyerte. (Ide valók még a Nyelvőrben: Megérett kérdések; Eny, enyhe, enyhében; Tul a dunai; azután birálatok stb.) Az irodalomtörténet terén, említett verstörténeti dolgozatain kivül, kiadta életrajzzal és jegyzetekkel Rádai Pál (1889), Amade László (1892), Faludi Ferenc (1896) verseit (kritikai kiadásokban). Dolgozott a Képes Irodalomtörténetbe. Endrődi S. antologiájának a verstani bevezetését ő irta. Két tankönyve, Stilisztika és Szerkesztéstan (Budapest 1895), messze felülemelkedik a tankönyvek rendes szinvonalán s különösen a stilisztika és nyelvtan közötti kapcsolatnak egészen eredeti és önálló feltüntetésével és felhasználásával tudományos értéke van.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is