Négyezet

a templomépületeknek az a térsége, amely a fő- (hossz-) hajó és a kereszthajó metsződése által keletkezik. A N. a fő- (hossz-) hajó és a kereszthajónak többnyire egyenlő szélessége folytán rendszerint négyzet-alaprajzu. A többi boltozatnál magasabb csillag-, kupola- v. keresztboltozattal szokás kiemelni. Különösen a középkori (gót) építőstilben szerepel. Középpontja fölött függélyes tengelyében, a fő- és kereszthajó tetőgerincének metsződésén kiképezett miniaturetoronynak huszártorony (l. o.) a neve. A N.-et külsőleg szilárdan falazott torony (N.-torony) is jellemzi, nevezetesen a román stilben épített egyházakon és végül találunk oly műemlékeket, amelyek N.-e fölött kupola emelkedik, még pedig tulnyomóan barok stilü templomoknál, csak nagy ritkán építettek kupolákat a gót stilü templomok N.-e fölött (Spanyolországban).

Forrás: Pallas Nagylexikon