Neményi

1. Ambrus, publicista, szül. Pécelen 1852. Középiskolai tanulmányai befejeztével Bécsben hallgatta a jogot és államtudományokat s ott Stein Lőrincnek egyik kedvelt tanítványa volt. Azután két éven át Párisban a College de France és a Sorbonne tanárainak előadásait hallgatta. Hazatérése után a budapesti egyetemen elnyerte a doktori oklevelet. A Pester Lloyd szerkesztőségébe lépve, mint ezen lapnak vezércikkirója, a társadalom számos közhasznu intézményét kezdeményezte. Ez időtől fogva volt a Budapesti Szemlének is munkatársa. 1878. irta Rabelais és kora címü művelődéstörténeti tanulmányát. 1880. adta ki összegyüjtött essay-it két kötetben Kortörténelmi rajzok címen. 1881. a főváros törvényhatósági bizottságának lett tagja és mint ilyen főleg az élelmezési és a lakásügyi kérdéseket karolta fel. A lakásügyről a fővárosi képviselőtestület megbizásából nagyobb munkát irt, mely 1884. a főváros kiadásában megjelent. Egy későbbi munkája: Parlamenti fegyelem és tekintély (Budapest 1885) tárgyalja a mentelmi jogot, a clôture és az elnök diszkrécionális hatalmának kérdéseit. Az állam és határai (1889) címü munkája az államszocialisztikus felfogások terjedését a magyar állami intézményekben mutatja ki. Hasonló irányt követett Demokrácia az irodalomban cimü tanulmánya. Egy kisebb munkája: A francia forradalom hirlapjai és hirlapirói az Olcsó Könyvtárban jelent meg. Külföldön jelentek meg: Hungaricae Res, mely a Schulverein üzelmeit leleplezte és annak idején éles polémiára adott alkalmat, 3 kiadást ért; Das moderne Ungarn (Berlin); Die Verstaatlichung der Eisenbahnen in Ungarn (Lipcse); angol, német, francia és amerikai szaklapok is átvették. 1884. a szilágy-csehi kerületben képviselővé választották. Azóta állandóan tagja a képviselőháznak, hol előbb a közgazdasági és közlekedésügyi, később a pénzügyi bizottságnak tagja és előadója volt és ezen minőségében nagy tevékenységet fejtett ki. A budapesti kereskedelmi kamarának is levelező tagja.

2. N. Imre, pedagogus, született Pécelen 1859 aug. 21. Középiskolai tanulmányait elvégezve, a budai királyi pedagogiumot és a bölcsészettudományi egyetemet abszolválta. Tanári vizsgát és filozofiai doktorátust tevén, 1882. Sarajevóban az osztrák-magyar iskoláknak igazgatója, 1886. fővárosi középkereskedelmi iskolai tanár, 1888. Új-Pesten az állami polgári leányiskola igazgatója, 1893. pedig Csanád vármegye kir. tanfelügyelője lett. Szerkesztette a Tátravidéki Hiradó és az Ujpesti Hirlap c. lapokat. Önállóan megjelent irodalmi művei: Magyar alak- és mondattan; Szerkezet-, irály- és költészettan; Család és iskola; Az iskolai szünidőről; Néhány szó a leánynevelésről; Az eltévesztett irány; Leányiskoláink fogyatkozásai; Apáczai Csere János, mint paedagogus; Sajátlagosságok a paedagogia világából. Újabban a közoktatásügyi minisztériumba hivták be.

Forrás: Pallas Nagylexikon