Német-Délnyugat-Afrika

német gyarmat az Atlanti-oceán, a Kunene, Angola, a Fokföld, Becsuana-föld és az angol fenhatóság alatt álló Khama-ország közt, 835,000 km² ter., 200,000 lak., akik közt 622 fehér bőrü, a többi herero, nama, ovambo és csekély számmal hegyi damara. A homokbuckákkal borított partszegélytől a föld lassan emelkedik és terjedelmes fensíkká szélesedik, amelynek Ny-i határán É-ról D-nek szakadozott hegység vonul el, amely az Omatakóban (a Whale-öböltől K-re) 2300 m.-nyire emelkedik. Kikötői az angolok birokában levő Whale-öböl és a jól védett Angra-Pequena, amelynek közelében azonban csak kopár, viztelen sivatag terül el. Folyói mind kiszáradnak a száraz évszakban, nagyobbak az Oranjeba torkolló Hal-folyó és a Szvakop. Az időjárás rendkivül száraz, csakis dec. és máj. közt vannak gyéren esőzések. A szárazság miatt a földmivelés csaknem lehetelne és a lakosok kizárólag állattenyésztésre vannak utalva. Vadállatok közül csak zsiráfok, antilopék és zebrák találhatók. Az ércekben való gazdgaság még mindig nem bizonyult valóságnak. A kivitel a Whale-öbölből 131,360, a bevitel 915,575 márka értékü volt. A császári biztos, aki a névleges hatalmat gyakorolja, Klein-Windhoekban lakik. 1894. a gyarmat kiadásai 1.027,000 márkát tettek, amelnek nagyobb érszét az anyaország fedezi. A rajnai hittérítő társulatnak 18 állomása van, amelyek közül Bethania a legjelentékenyebb. 1883. Lüderitz brémai kereskedő itt egy kereskedői állomást alapított és a körülte fekvő vidéket (Lüderitz-földje) megvásárolta. E földet 1884. a német birodalom védelme alá fogta és későbben újabb szerzeményekkel bővítette. 1886. a Portugáliával és 1890. az Angliával kötött szerződések állapították meg a határait. V. ö. Schinz, Deutsch. Südwest-Afrika (Oldenburg és Lipcse 1891); Bülow F. J., Deutschlands Süd-West-Afrika (Berlin 1896).

Forrás: Pallas Nagylexikon