Német büntető perrendtartás

A törvény kelt s kihirdettetett 1877 február 1., életbe lépett 1879 okt. 1. Alapelveihez tartozik a vádelvnek nagyon szűk terjedelemben érvényesítése; amennyiben a törvény a vádnak elejtését meg nem engedi, a vizsgálat indítványozása pedig már vádemelést képez. A büntető igazságszolgáltatást gyakorolják: 1. a járásbiróságok, illetőleg azok mellett alakított u. n. Schöffen-biróságok, amelyek a járásbiró elnöklete alatt két esküdtből (Schöffen) állanak, akik a fő tárgyalás alatt, amennyiben a törvény kivételt nem tesz, a birói tisztet a járásbiróval együtt egész terjedelemben s egyenlő szavazatjoggal gyakorolják, s jelesül nemcsak a bűnösség, hanem a büntetés fölött is határoznak, 2. a törvényszékek mellett levő büntető kamarák, amelyek főtárgyaláson öt tagu tanácsban határoznak, 3. az esküdt biróságok három birói taggal s 12 tagból álló esküdtszékkel, illetékesek a büntető kamarák és a Reichsgericht hatásköréhez nem tartozó bűntetteknél; 4. a főtörvényszékek (Oberlandesgerichte); 5. a lipcsei Reichsgericht, mely mint revizionális biróság a császár s a birodalom ellen elkövetett felségsértési és hűtlenségi esetekben mit első és utolsó foku biróság jár el. A felebbezés elejtése a gyakorlatban ugy látszik be nem vált, mert visszaállítását mindinkább sürgetik.

Forrás: Pallas Nagylexikon