Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Német filoz... ----

Magyar Magyar Német Német
Német filoz... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Német filozofia

A német tudományos irodalomban a filozofia terén létrejött alkotásokat az első helyek egyike illeti meg. A skolasztikában a németek eégszben alárendeltebb szerepet visznek, de e korban a tudomány nyelve nemzetközi s maguk a tudósok sincsenek a röghöz kötve. A kiváló Albertus Magnus (1193-1280) sváb születésü, Párisban is tanít. Fontosabb a német misztka, mely a német prédikációból indul, a német népnek mitegy lelkéből tör elő, s hatással van a német szellem fejlődésére. Itt mindenekelőtt Eckhart mester említendő (1260-1328) és népes iskolájából Johann Tauler, Heinrich Suso, Jogann Rusbroek, az Eine deutsche Theologie ismeretlen szerzője, de filozofiai szempontból csak Eckhart fontos, a misztika folytatása nem filozofiai, hanem vallási mozgalom és Paracelsus meg Jacob Böhne sem jeleznek e tekintetben új irányt. A N. igazi kezdője Leibniz (l. o.) akinek monadologiájában és idealizmusában az európai gondolkodás nagy áramlatai és eszméi sajátos, a német nemzeti szellemet kifejező szint és alakot öltenek. Leibniz-cel a német szellem a filozifia terén a vezérlő szerpét foglalja el; nagy fontosságu volt, hogy Leibniz nagy, de rendszeresen össze nem foglalt gondolatait Christian Wolf (l. o.) az iskola, általában az oktatás számára rendszeresítette; e gondolatok Wolf előadásában vesztettek ugyan erejükből, eredetiségükből és belső összefüggésükből is, de Wolf pedáns szigorusága és pontossága a gondolatok előadásában a legjótékonyabb fegyelmező erőnek bizonyult a német gondolkodás történetében és nem jogtalanul mondották Wolfot: praeceptor generis humani, az emberi nem tanítójának. A Leibniz-Wolf-féle iskola, mint rendesen nevezik, számos kiváló féfiut nevelt, Bilfingert, Baumeistert, Baumgartent, az esztetikának mint külön tudománynak megalapítóját, meiert, Knutzent, Kant tanítóját; és akik nem tartoztak is szorosan ez iskolához, mint Crusius, Lambert, Tetens, továbbá az u. n. fölvilágosítók, népszerüsítők: Reimarus, Eberhard, Platner, Tetens s mások súlyob befolyása alatt állottak és belőle indultak. Maga Kant is, kiben a német szellem filozofiai ereje kulminál. Wolf iskolájában nevelkedett és ez iskola szellemének bélyegét hordozza. Kanttal kezdődik a németek filozofiai szerepének fénykora. A Kant indította mozgaomnak nincs az újabb korban párja. Már a mult század kilencvenes éveiben egész irodalom keletkezett nézeteinek cáfolására, védelmére, magyarázatára, tovább felesztésére. Igen fontos volt, hogy a nagy német irók is foglalkoztak Kanttal és köztük Schiller oly mélyen hatolt Kant műveinek szellemébe, hgoy az esztetikában tovább is képezhette Kant nézeteit. A legnagyobb hatással volt azonban Kant filozofiájának sorsára Fichte (1762-1814) föllépése, ki Kant filozofiáját abban az irányban viszi tovább, melyet Schelling (1775-1854) és Hegel (1770-1831) fejlesztenek s világra szóló jelntőségüvé tesznek. Kant, Fichte, Schellin, Hegel összefüggő fejlődésnek a kiemelekedő tagjai. Kant az elme mivoltát vizsgálja, a tapasztalat új elméletét adja, az ismerettant megalapítja és az erkölcstan terén a német szellem sajátosságait leghivebben juttja kifejezésre. Fichte Kant filozofiájának idealisztikus mozzanatai fejleszti tovább és a módszerben kisért meg új ösvényeket. Schellingben a Kant-Fichte-filozofia elemei a kor esztetikai és természettudományi törekvéseivel olvadnak sajátos egységgé össze; Hegel az egész irány gondolatai rendszeresíti, egységes kapcsolatba hozza és impozáns rendszerré alakítja. Ugyanekkor Herbart (1776-1841) és Schopenhauer (1788-1860) is föllépnek, ugyancsak Kantból indulva, de a kor áramlataival ellentétes irányban, ugy hogy csak az előbb említettek idealisztikus gondolatáramlatának lezajlása után, az ötvenes években jutank érvényre. Herbart jelentősége lélektanában és pedagogiájában, Schopenhaueré sajátos pesszimizmusában, melyet első rangu irói erejével hirdet, keresendő. Kisebb jelentőségü e korbeliek közül Fr. H. Jacobi, ki az értelemmel szemben az érzelem jelentőségét vitatja. Kanttól csekélyebb mértékben eltérő tanítványok: Krug, kinek művei Magyarországon is elterjedtek, Schultz, Feinhold és mások. FriesJacobihoz áll közelebb. Schelling kövewtői közt kiváló természettudósokat is találunk: Steffens, Oken és mások. Krause eleinte Schellinget követte, később önálló rendszert alkotott, melyet főleg Ahrens, Leonhardi és mások; a mester nehezen érthető nyelvét közértheővel pótolva, Németország határain tul is terjesztettek. Külön helyet foglal el Schleiermacher, Kantból indul és saját vallásfilozofiai nagy gondolatait benső módon kapcsolja össze filozofia meggyőződéseivel. Hegel iskolája nagy hatással volt az európai gondolkodásra, valamennyi szellemi tudomány érezte jótékony hatását. Az iskola korán oszlott két ágra, a jobb oldal a pozitiv vallásoz húzódott, a bal inkább panteista és ateista irányba tért. A teisták közül kiváltak Ulrici, J. H. Fichte, Weisze, Carriere, a baloldaliak csakhamar a materalizmusnak hódoltak, melyhez Feuerbach is elég közel áll. Hegel felfogása főleg a filozofia történetirását alakította át, ide tartoznak a filozofia történetének legkiválóbb művelői: Kuno Fischer, Erdmann, Zeller; az eszttetika terén is Hegel gondolatai termékenyítő hatással voltak, mint Carriere, Weisze, Vischer, Köstlin, Zeising művei bizonyítják. Külön említést érdemel a nagy hirü David Strausz (1808-74), ki az evangeliumok történetének kritikai feldolgozásával európai mozgalmakat keltett. Hegel iskolájának feloszlásával tért nyertek Schopenhauer, Herbart, kinek igen tevékeny iskolája (Hartenstein, Drobisch, Zimmermann, Waitz, Strümpell, Lott, Volkmann) Magyarországon is az ötvenes és hatvanas években a középiskolai filozofiai tankönyvek révén elterjedt. Sajátos katolikus filozofiai mozgalom is terjedt ez időben, melynek fő képviselői: Baader, Bolzano,Hermes, Günther. Schopenhauer követői közül a legtevékenyebb Frauenstädt; újabban Schopenhauer-féle gondolatoknak tovább fejlesztését pártatlan külső sikerrrel kisérelte meg Ed. V. Hartmann philosophie des Unbewussten címü művével, mely igen gazdag irói tevékenységének első műve volt. Az ötvenes években föllendült a materialisztikus irány, melyeta baloldali hegelianusok («ifju hegelianusok») is előkészítenek; ez irány főbb szóvivői Carl Vogt, Büchner, Moleschott, Czolbe. A hatvanas évek óta különböző riányok mutatkoznak, Lotze a német idealizmus értékes gondolatait össze akarja egyeztetni az exakt tudományok szellemével; Mikrokosmus címü három kötetes műve a legnemesebb nyelven, művészi formában adja képét egységes, gazdag gondolatvilágának. Kant művének megújult tanulmánya folytán új-kantianus iskola keletkezett; ide tartozik a materializmus tudós és szellemes történetirója Fr. Alb. Lange, Cohen, Vaihinger, Brenno Erdmann, de közel állnak hozzá nagy természettudósok is, első sorban Helmholtz. Realisztikus irányu filozofusok. Wundt, ki főleg a lélektan és logika terén szerzett nagy érdemeket az exakt tudományok eredményeinek számba vételével, illetőleg filozofiai feldolgozásával, továbbá Dühring, kinek munkásságán Comte és az angol realisták hatása félreismerhetetlen. A régiebbek közül pótlandók: a külön álló Trendelenburg, ki Aristoteles nyomán halad s főleg mint logikus kiváló, Beneke, kinek realisztikus eszméi és lélektani kutatásai a maguk idejében kevés figyelmet keltettek, Steinthal és Lazarus, kik Herbart befolyása alatt főleg a nyelvfilozofia és a néplélektan terén, melyet megalapítottak, jelentősek. Jelenleg inkább a logika és ismerettan, a lélektan, a filozofia története terén igen élénk filozofiai tevékenység van, melynek szolgálatában számos kitünő folyóirat is áll, de nem hiányoznak a rendszert alkotó kisérletek sem, ámbár ezek közül eddig egyik sem tudott általánosabb érvényességre szert tenni.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is