Német katolikusok

nevü felekezet a német nemzeti katolikus egyház eszméjéből támadt, istápolva az elmék ingerlékenysége által, amelyek a társadalmi, főkép a bölcseleti és vallási téren a leghevesebb harcokat vívták. A nemzeti egyház eszméje akkor látszott megvalósulni, midőn Arnoldi püspök a Krisztus köntösét Trierben 1844 aug. 18-tól okt. 6-ig köztiszteletnek kitette s egy állásától fölfüggesztett pap, Ronge János, féktelen hangu röpiratot tett közzé, amleyben az egyházat, a pápát és a papságot sértegette s ellenök a harcot a liberális és a protestáns hirlapokban felidézte. Erre Rongét mint egy második Luthert kezdték ünnepelni, ő pedig a dicsőségtől elragadtatva, Boroszlóban egy új egyházközséget alapított két szentséggel. Ugyanigy cselekedett Czerszki (l. o.), aki megtartva a külsőségeket főkép a szentségek kiszolgáltatásában, protestáns elvekre alapította az új vallást, de legalább távol maradt a vallási nihilizmustól. Ez a két vallásalapító 1845. az u. n. lipcsei zsinaton egymással egyesült s oly hitvallást szerkesztett, amelyből a legtöbb pozitiv dogma ki volt küszöbölve. Ezen alkalommal vették fel a N. nevet s magukhoz vonták a papság köréből az egyházzal meghasonlott s a papi nőtlenséggel elégedetlen elemet, a csak névleg katolikus világiakat s a protestánsok közül azokat, akik minden ujításért lelkesednek. A kormány dédelgette, istápolta őket, a protestánsok megosztották velök templomaikat, de csak addig, míg a katolikus egyházat támadták, de midőn Ronge 1848. Doviat társával az egyházi forradalmat a politikában is átvitte s felköltötte a protestánsok féltékenységét, akkor az állam még a jóváhagyást is megvonta tőlük. A szekta hivei kiábrándulva, jórészt visszatértek az egyházba, aminek következtében számuk teljesen leapadt. E felekezet jelenleg majdnem teljesen megszüntnek tekinthető.

Forrás: Pallas Nagylexikon