Kisszótár
Címszavak véletlenül
|
Német lovagrendalapítása az első kersztes háboruk idejére vezethető vissza. Jeruzsálemnek 1099. történt elfoglalása után a szentföldre zarándokló németek egy része egy ott lakó németnél segélyt s útbaigazítást nyert. Idővel ennek házát mint sűrübben keresték föl főleg a beteg német zarándokok, ugy hogy háza inkább zarándok- és kórház jelleget nyert. Mindenünnen kegyes adományok folytak be az intézet céljainak gyámolítására, sőt sokan önként ott maradtak, betegápolói szolgálatot teljesítve. Igy lassanként egy testület alakult, mely a ház mellett lévő szűz Máriáról címzett templomról nevezte el magát. E testület tagjai szerezetesi fogadalmat tettek, a németek a Deutsche Spitalsbrüder bei der St. Marienkirche zu Jerusalem nevét adták az egyesületnek. Midőn Szaladin szultán 1187. Elfoglalta Jeruzsálemet, ezen intézet is megszünt létezni. Midőn Barbarossa Frigyes császár fia, Frigyes sváb herceg a szentföldön járt, újból fölmerült a terv ezen egyesületet életbe léptetni. Már előbb Accon ostrománál néhány német zarándok mintegy felújította azt, midőn sátor alatt kórházat rendezett be, beteg német zarándokok ápolása végett. A régi egyesület mintájára a német lovagok rendjét alapítoták, mely egyesítette magában a templomosok és johanniták rendjének célját, harcolni a szentföldért és ápolni a beteg zarándokokat. Az alapítás éve 1190, két évvel később 1192 febr. 22. III. Coelestin pápa megereősítette a rendet. A rend első nagymestere Bassenheimi Walpot Henrik volt. A rend csakhamar gyarapodásnak indult. Már Walpot idejében 1197. Barletta és Palermóban is birt rendházakkal. Accon bevétele után Walpot ott birtokot szerzett s itt helyezte el a rendi kórházat, templomot és rendházat, melyet várszerüen falakkal körítve megerősített. Jelvényéül a rend a fehér köpenyt választotta, rejta fekete kerszttel, szabályaik nagyrészt a templomosok szabályai voltak. A rend Acconból kiindulva, csakhamar Európában is birtokra tett szert, hol VI. Henriktől Alsó-Olaszországban nyerte első birtokai, melyeket később II. Frigyes császár is gyarapított. Birtokokat szerzett továbbá a rend Franciaország-, Görögország-, Spanyolország-, de főleg Németországban. Németországi birtokait a rend főleg Salza Hermann nagymestersége alatt szerezte, ki alatt Poroszország is a rend birtokába került. 1226. a császár a német rend nagymestereinek az örökös választói méltóságot adományozta, Kulmiát és a porosz területek birtokát részükre megerősítette s őket az uralkodói jogok gyakorlására felhatalmazta. 1283. a litvánok által lakott keleti tartományok is a rend birtokába kerültek, mely már 1237. a kard-renddel egyesülve, kurföld, Semgallen és Livonia tartományokat birtokába vette. 1309-ig a rend nagymesterei székhelyéül Velence tekintetett, a nevezett évben Feuchtwangeni Siegfried nagymester Marienburgba helyezte át a rend székehylét, s maga vette kezébe a rend kormányzatát, melyet addig a tartományi mester gyakorolt. Palesztinából 1291. vonult ki a rend. A XIV. sz.-ra esik a rend virágzásának korszaka, 1308. Pomerellát szerzi meg, 1346. Esztoniát kapcsolja a rendi birtokokhoz. Azonban a fény mellett a rend nehéz napokat is látott. A birtokaikat folytonosan háborgató litvánok és oroszok ellen folytatott csatákban a rend fokozatosan gyöngült. 1370. az egyesült orosz és tatár sere geken Rudau mellett Kniprode Winrich nagymester alatt ugyan fényes győzelmet aratott a rend, de ezen győzelmet nagy veszteséggel volt kénytelen megfizetni. Igaz ugyan, hogy a rend területre és fegyveresekre nézve most megint gyarapodott, de a litvánok megtérése és 1386. Lengyelországgal való egyesülésük a két fél közt élet-halál harcra vezettek. Jungingen Ulrik nagymester vezetése alatt a rend az egyesült litván-lengyel sereggel megütközött s 1410. júl. 15. Tannenberg mellett véres vereséget szenvedett, mely alkalommal a nagymester maga is életét veszté 40,000 harcossal együtt. E csatavesztésnek következménye volt az 1411. febr. 1. kötött béke, mely ugyan a rendnek visszaadta a lengyelek által elfoglalt erősségeket, de amelynek eredménye a rend tökéletes elszegényedése volt. Belső viszályok törtek ki a rendben, melyek eredménye az volt, hogy az alantas nemesség és a városok egy része Lengyelország fennhatósága alá adta magát. Ebből agy 12 éves háboru keletkezett (1454-66), melynek az 1466. okt. 19-iki thorni béke vetett véget, mely Poroszországot két részre osztá. A nyugati részt Pomerellával és Marienburggal a lengyel király nyerte, míg a keleti részt a nagymester kapta, mint lengyel hűbért. A A rendi székhely Marienburg helyett Königsberg lett. A rendi nagymesterek ez időtől kezdve leginkább a németországi fejedelmi házak tagjai közül kerültek ki. Így először Frigyes meisseni herceg 1498.; 1511. Albrecht brandenbugi őrgróf, Frigyes Anspach és Baireuth őrgrófjának ifjabb fia, Zsigmond lengyel király unokaöccse. Albrecht herceg megválasztása után a rendes hűbéri esküt a lengyel királynak megtagadta, minek folytán majdnem háborura került a dolog. A döntő pillanatban sikerült a két fél között négy évre terjedő fegyverszünetet létrehozni, melynek tartama alatt egy békebíróság volt határozandó a két fél igényeit illetőleg. Hogy a bíróságot a maga részére megnyerje, Albrecht nagymester Németországba utazott 1522. Útjában Lutherrel találkozott, ez rábírta őt, hogy a rendi szabályokat szüntesse meg, a birtokokat szekularizálja s saját családját, uralmát szilárdítsa meg Poroszországban. Ezt Albrecht meg is tette, a Lengyelország részéről fenyegető háborut az 1525. ápr. 8. szövetség megkötése által hárítván el. E szövetség értelmében Albrecht elismerte Zsigmond lengyel királyt hűbérurául, ki viszont őt Poroszország örökös hercegéül ismerte el. Erre Albrecht a rendi birtokokat családi birtokaivá nyilvánította. A lovagok nagy része azonban nem ismerte el ezen változást s Cronenberg Waltert választá nagymesterévé, kit V. Károly e méltóságában megerősített. A rend székhelye ettől kezdve Mergentheim lett, a nagymester címe pedig nagy- és németmester. A rendben ezzel beállt a hanyatlás korszaka, Franciaországban XIV. Lajos kobozta el birtokait. A mult század vége felé azonban még mindig 11 bailliatussal birt: Elzász (Burgunf), Ausztria, Koblenz, Etsch és környéke, Frankon, Hessen, Altenkirchen, Türingia, Vesztfália, Lotaringia s Szászország. A 12-ik bailliatus, Utrecht, 1537. ideiglenesen, 1619. végleg elvált a rendtől. 1561. elveszett Livonia, 1801-2. a lunevillei és amiensi békék értelmében a Rajna bal partján fekvő birtokok. 1809. ápr. 4. I. Napoleon a N.-et megszüntnek nyilvánította s birtokait az illető tartományok uralkodóinak ítélte oda. A rendi birtokok most mind elvesztek, kivéve az osztrák birtokokat. A rend Ausztriában 1839. jul. 16. új szabályokat nyert, melyek alapján eredeti céljának, a háboruban való betegápolásnak él. A rend régi szabályait illetőleg megjegyzendő, hogy azok a templariusok rendjének szabályai voltak. A rendtagoktól a szerzetesi három fogadalom letevését kivánták. Szervezetét illetőleg a rend élén a nagymester állott, kit eredetileg mesternek neveztek, s csak midőn a rend székhelye Németországba tétetett át, vette föl a nagymester nevet. A különböző tartományokban birt birtokok szerint a lovagok tartományokra oszlottak, melyek élén a tartománymester állott, ez alatt voltak a kerületek (bailliatus), melyek élén a tartománykomthur (bailli) állott, ki alá ismét az egyes rendházak tartoztak, melyek élén a komthurok álltak, Midőn a rend székhelye 1309. Marienburgba helyeztetett át, a porosz-német vagy tartománymester hivatala megszünt. A nagymester után következett a tartománymester, illetve ezen hivatal megszünte után az öt rendi főméltóság u. m. 1. a főkomthur, 2. a rendmarsal, 3. a rendi ispotályos, 4. a rendi ruházatra felügyelő, 5. a kincstárnok, utánok a vidéki tartománymesterek, komthurok, lovagok és végül a lelkészek és szolgáló testvérek. A rend jelenlegi szervezete a következő. Élén áll a nagymester, az osztrák császári háznak tagja. Jelenleg Jenő főherceg. Alatta állanak: I. Lovagok: a) négy nagykapitulárius, b) egy nagykomthur, c) két országos komthur, d) a nagy- és németmesterség tanácsvezére. e) a lovagrend két bailliatusának (Ausztria és az Etsch melletti) tanácsvezérei, f) a rend ispitálynoka, g) 15-16 komthur, h) az egyszerű fogadalmat tett lovagok, kiknek száma bizonytalan, i) korlátlan számu tiszteletbeli lovagok, k) a Mária-kereszt lovagjai. II. Egyháziak: a) lelkészek, b) apácák. A rend vitézei a fogadalmi (Profess-) lovagok, a tiszteletbeli lovagok és a Mária-kereszt tulajdonosai (marianusok). A N.-be való fölvétel felavattatás útján történik. A fölvételnél a nemesi próba ugy a fogadalmi, mint a tiszteletbeli lovagokra nézve ötödíziglen, tehát 16 ősre kiterjedőleg teendő le, épp ugy, mint a johannita-rendnél. A tiszteletbeli lovagok intézménye a rendben 1866 óta áll fenn. A rend jelvénye jelenleg aranyszegélyü, fehérszélü fekete kereszt, fölötte sisak és hadi fegyverzet. Ehhez a rend tagjai egyszerü fehérszegélyü fekete mellkeresztet hordanak. A rend szalagja fekete, melyen a jelvényt nyakban viselik. A nagymester részére külön jelvény van megállapítva, mely abban különbözik a többiekétől, hogy a keresztnek fekete alapján ezüst liliomkereszt van, rajta arany-fekete szegélyü arany pajzson fekete sas. A fegyverzet és sisak helyét aranyszegélyü fekete gyűrü pótolja. A mellkereszten a gyűrü hiányzik, egyébként széle ezüst babérágakkal ékített, a sason pedig királyi korona. A tiszteletbeli lovagok a rendes keresztet hordják a fegyverzet nélkül, valamint náluk a mellkereszt is elesik, A rend lelkészeinél a sisak helyett urnaszerü fekete-fehér ékímény van, s nem szalagon, hanem három fekete zsinóron hordják, mig az apáczáknál az ékítmény is elesik. A rend ruházatát az 1869. jul. 30 és 1874. szept. 3-iki rendeletek szabályozzák, köpenye fehér, rajta fekete kereszt. Hogy a rend jelenlegi céljának, a háboruban való betegápolásnak megfelelhessen, Vilmos főherceg nagymester 1871. márc. 26. egy új osztályt alapított, a marianusok, Mária-keresztesek osztályát, melynek külön szabályai vannak s a N.-del csak a nagymester személye által függ össze. Ezen alapítványnak célja az, hogy a rendet már béke idejében birtokába futtassa azon eszközöknek, melyekkel célját elérheti. Tagjainak föladata a háboruban való betegápolás elvállalása a ennek mindenképen előmozdítása. Tagja ezen osztálynak minden az osztrák-magyar nemességhez tartozó, 18. évét betöltött, kifogástalan jellemü férfi és nő lehet, ki kötelezi magát évenként 25 frtot a rend kórházi pénztárába fizetni. A marianus kereszt jelvény hasonlít a rend keresztjéhez, csakhogy ezüst szegélyü, a sisak helyét gyűrü pótolja, középpajzsa pedig kerek, fehér, rajta a vörös kereszt, az ezüst szegélyü fekete karikában pedig «Ordo Teut. Humanitati» ezüst felirat. Hátlapján 1871 feketén zománcolva. Szalagja fehér-fekete, melyen bal mellen hordják. Kiváló szolgálatokért azonban a nagymester megengedheti, hogy nyakban viseljék. Ebből látható, hogy a Marianus-kereszt a német rendtől tulajdonképen elütő szervezettel bir, s épp ezért tulajdonosai magukat a N. tagjai közé nem számíthatják. Ami az 1537-ben elszakadt Utrecht bailliatust illeti, 1580. a németalföldi államok azt oltalmuk alá vették, amikor is a cölibatus a rend tagjaira nézve meg lőn szüntetve, továbbá a papok kizárattak, s a lovagokra nézve a protestáns vallás mondatott ki kötelezőnek. 1809 ápr. 24. Napoleon a lovagrendet, 1811. febr. 27. pedig a bailliatust is megszüntette, de 1815. aug. 8. a rend ismét helyreállíttatott. A rend tagja csak protestáns nemes lehet, a nemesi próba négy ősre terjed ki. Nagymestere a király, alatta állanak a nagykomthurok, komthurok és lovagok. A rend jelvénye aranyszegélyü fekete kereszt, melyet az első két osztály nyakban, a III. gomblyukban visel. Szalagja fekete, himzett csillagja a bal mellen viseltetik. Az 1827. szept. 8. rendelet értelmében 525 frt díj lefizetése mellett az u. n. expectansok sorába lehet lépni, kiknek jelvénye a rendi jelvénnyel megegyezik, csak valamivel kisebb. Magyarországon a N. 1211. telepedett meg, midőn II. Endre a Barcaságot adományozta a rendnek azon kikötéssel, hogy Erdélyt a kunok ellen védelmezi. De miután a rend e kötelezettségnek eleget nem tett, a király 1225. hadsereg élén kiűzte a rendet az országból. 1702. a rend 500,000 forintért megvette a Jász-Kun területet, de 1715. a vétel érvénytelennek nyilváníttatott. Forrás: Pallas Nagylexikon Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is |
|