Németalföldi vasutak

A nehéz építési viszonyokra való tekintetból a «Polderek» süppedékessége, a sok hídépítés, de meg a számos vizi útban való bizalomból a vasutak építését ellenezte a közvélemény annyira, hogy 1838 az Amsterdamból utrechten át Arnheimba vezető vonal építését I. Vilmos király saját magánvagyonával garantálta. Az első vasutakat szélesebb nyommal építették, ugy hogy 1852 után a vágánoykat a porosz vasutakhoz való csatlakozhatás miatt az összes vonalakon át kellett alakítani. 1860-ban végre az állami kezelésben való építéshez kedztek, de az üzemet magántársulatokra bizták 50 évre. 1880 óta rendkivüli munkásság uralkodik a helyi érdekü vasutak építésében.

[ÁBRA]

1890 az egész vasúti hálózatot két részre osztották. 1525 km.-nek üzemkezelése az u. n. németalföldi vasutak társaságára, 906 km. pedig a hollandi társulatra biztatott, a többi megoszlott. 1890-ben szállítottak e vonalak 555,000 egyént, 6.684,000 tonna árut. A befektett tőke volt 450 millió. Az üzleti hányad volt 58.7%.

Forrás: Pallas Nagylexikon