Németh Antal

(bejczi), pedagogus, kir. főigazgató, szül. Beicen (Vas 1838 jan. 17. A középiskolai tanulmányokat a szombathelyi, győri, nagszombati, esztergomi gimnáziumokban végezte. A tanári pályára a budapesti egyetemen készült elő s ugyanott tette le a tanári vizsgálatot. Azután a még akkor német tannyelvü budai főreáliskolában alkalmazták. Itteni állomását 1861 hagyta oda s a budai főgimnázium helyettes tanára lett, de még ugyanebben az évben a pozsonyi főgimnáziumhoz tétetett át. 1864 rendes tanárrá nevezték ki s mint ilyen működött 1872-ig, mikor Esztergom, Komárom, Győr vármegyék tanfelügyelőjévé nevezték ki. 1878. pedig a győri tankerület főigazgatójává tették, 1884-ig a győri, soproni, pécsi tanítóképzők felügyeletét is rábizván. 1884 aztán addigi tankerületét a miniszter kettőre, a győri és pécsi kerülere osztotta fel s neki a győri keületet adta. Mint tanfelügyelő s főigazgató sokat tett a tanügy emelésére s e melett az egyesületi életet is virágzóvá tette. A tanügy terén szerzett érdemeiért kir. tanácsosi címet kapott. Önálló munkái: A pozsonyi elemi iskolák, Ewas über unser Schulwesen; Történeti zsebszótár (Pozsony 1867); Sokrates (u. o. 1869); Mikor remélhetjük népnevelésünk előmenetelét? (u. o. 1872); Az öngyilkosságról (Esztergom); Magyar-latin és latin-magyar zsebszótár (u. o.); Kairói lázadás (németből, u. o.) stb.

Forrás: Pallas Nagylexikon